Balsaráti Vitus János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Balsaráti Vitus János (Dombegyháza, 1529 - Sárospatak, 1575. április 7.) bölcselet- és orvosdoktor, sárospataki református tanár és lelkész

[szerkesztés] Élete

Atyja Vitus Lukács a Jaksics család nagylaki kastélyának gondviselője volt, ki midőn családját Dombegyházán meglátogatta, dúlták föl a törökök e várost és hurcolták lakosait, köztük Vitus Lukácsot és feleségét is rabságba, ahol mindketten elpusztultak. Gyermekük, János 3 hónapos volt ekkor és a lángok közűl egy török katona mentette ki. Anyai nagybátyja, Fedor Ferenc magával vitte Balsarát faluba (valószinüleg a ma Basarága nevet viselő puszta Dombegyháza közelében, Arad megyében) és neveltetéséről gondoskodott. Ennek emlékéül Vitus a Balsaráti nevet egész életében megtartotta. Felserdülvén a gyermek, Jaksics Péternek, a nagylaki várkastély urának özvegye, Anna vette gondjai alá. Igy nyert első iskolai kiképeztetést Gyulán; majd Erdődre ment tanulni Kopácsi Istvánhoz, kit 1547-ben Nagybányára, 1549-ben pedig Sárospatakra is követett. Miután Vitus a teológiában és más tudományokban előmenetelt tett, a latin és görög irodalmat tanította kezdőknek. 1549. vége felé Wittenbergbe ment Philip Melanchton előadásainak hallgatására; a szükséges költségekről Jaksics Anna, a fölebb említett Péternek leánya, gondoskodott. Itt a filozófiát és teológiát tanulmányozta s 1554-ben bölcseletdoktor lett. 1556-ban Melanchthon tanácsára az orvosi szakra adta magát és hét évi Wittenbergben való tartózkodás után megindult Olaszországba, hol Bologna s Padua egyetemeit látogatta s orvosi doktorságot nyert. Ezután meglátogatta Rómát, hol IV. Pál pápa udvarában orvosi gyakorlata is volt. 1560-ban Perényi Gábor országbiró által haza szólíttatván, nála udvari orvos lett, majd tanácsos volt Sárospatakon és felügyelt az iskolára, melynek, igen hihető, ekkor lett helyettes igazgató-tanárává is az öreg Kopácsi mellett. Miután Perényi 1567-ben meghalt, Vitus szolgálatai megszüntek az udvarnál, mire egyházi hivatalba lépett és 1568-ban jelen volt a kassai zsinaton. 1570-ben liszkai, 1571-ben sárospataki prédikátor lett és mint ilyen az iskola gondnoka és tanító is egyuttal. Emlékbeszédet mondott fölötte Szikszai Fabricius Vazul, mely megjelent Wittenbergben 1576-ban. II. Miksa császár cimeres nemeslevéllel tüntette ki.

[szerkesztés] Munkái

1. De remediis pestis prophylacticis. H. n. 1564.

2. A keresztyén vallásnak minden ágazati rövid summában foglalva. H. n. 1571.

A magyar chirurgia, az az a seb gyógyításának mesterségiről irt négy könyvek cz. munkája kéziratban maradt és nemzeti orvosi irodalmunk nagy kárára mai nap is lappang vagy talán el is veszett.

Egy levele, melyet Bolognából irt, közölve van a szászbeszterczei ev. gymnasium 1862. Programmjában.

Irt latin verseket is.