Bázispár
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A molekuláris biológiában bázispárnak nevezzük a komplementer DNS vagy RNS szálak egymással szemben elhelyezkedő, hidrogén-kötésekkel összekapcsolt nukleotidpárját (gyakran bp-ként rövidítve). Mivel a DNS általában duplaszálú, a bázispárok száma, megegyezik az egyik vagy másik szál nukleotidszámával. DNS-ben adenin (A) és timin (T), guanin (G) és citozin (C) lehet bázispár, míg RNS-ben adeninnel szemben uracil (U) van.
[szerkesztés] Rövidítések
A következő rövidítések használatosak a DNS/RNS molekulák hosszának leírásakor:
- kbp = kilo bázispár = 1,000 bp
- Mbp = mega bázispár = 1,000,000 bp
- Gbp = giga bázispár = 1,000,000,000 bp
Az egyszálú DNS/RNS esetén nukleotidokról beszélünk (rövidíve nt, így knt, Mnt, Gnt).
A nagyobb bázisok, az adenin és guanin, két gyűrűs vegyületek, ún. purinok. A kisebbek, citozin, timin és uracil, egy gyűrűs vegyületek, ún. pirimidinek. Purinnal szemben a láncon csak pirimidin lehet, és fordítva. A pirimidin-pirimidin párosodás energetikailag veszteséges, mert a bázisok túl messze helyezkednek el egymástól a hidrogén-kötés létrehozásához. A purin-purin párosodásnál pedig éppen a bázisok túl közel vannak egymáshoz, elektrosztatikai taszítás lép fel, így hasonlóan energetikailag a pirimidinekhez a kötés veszteséggel járna.
Az energetikailag kedvező párosodás tehát a guani-citozin és az adenin-timin (illetve RNS-ben adenin-uracil).
Mivel a hidrogén-kötés nem nagyon erős, így 94 °C-nál magasabb hőmérsékleten a bázispárok szétszakadnak. A nukleinsav denaturálódik.
Nem megfelelő bázispárok létrejötté DNS replikációs és transzkripciós hibákhoz vezethetnek. Olyan analógok, melyek egyes nukleotidokat képesek helyettesíteni, így ugyancsak nem megfelelő bázispárosodást okoznak, karcinogének, mások kemoterápiás szerek.
[szerkesztés] Intramolekuláris bázispárok
Az RNS formálhat intramolekuláris bázispárokat. Így visszahajló szakasz keletkezik, a fő RNS szálon kívül.