Bázispár

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A molekuláris biológiában bázispárnak nevezzük a komplementer DNS vagy RNS szálak egymással szemben elhelyezkedő, hidrogén-kötésekkel összekapcsolt nukleotidpárját (gyakran bp-ként rövidítve). Mivel a DNS általában duplaszálú, a bázispárok száma, megegyezik az egyik vagy másik szál nukleotidszámával. DNS-ben adenin (A) és timin (T), guanin (G) és citozin (C) lehet bázispár, míg RNS-ben adeninnel szemben uracil (U) van.

[szerkesztés] Rövidítések

Egy DNS replikáció során szétvált szálak láthatók a képen, melyben a bázisok a megfelelő Betűvel vannak jelölve.

A következő rövidítések használatosak a DNS/RNS molekulák hosszának leírásakor:

kbp = kilo bázispár = 1,000 bp
Mbp = mega bázispár = 1,000,000 bp
Gbp = giga bázispár = 1,000,000,000 bp

Az egyszálú DNS/RNS esetén nukleotidokról beszélünk (rövidíve nt, így knt, Mnt, Gnt).

A nagyobb bázisok, az adenin és guanin, két gyűrűs vegyületek, ún. purinok. A kisebbek, citozin, timin és uracil, egy gyűrűs vegyületek, ún. pirimidinek. Purinnal szemben a láncon csak pirimidin lehet, és fordítva. A pirimidin-pirimidin párosodás energetikailag veszteséges, mert a bázisok túl messze helyezkednek el egymástól a hidrogén-kötés létrehozásához. A purin-purin párosodásnál pedig éppen a bázisok túl közel vannak egymáshoz, elektrosztatikai taszítás lép fel, így hasonlóan energetikailag a pirimidinekhez a kötés veszteséggel járna.

Az energetikailag kedvező párosodás tehát a guani-citozin és az adenin-timin (illetve RNS-ben adenin-uracil).

Mivel a hidrogén-kötés nem nagyon erős, így 94 °C-nál magasabb hőmérsékleten a bázispárok szétszakadnak. A nukleinsav denaturálódik.

Nem megfelelő bázispárok létrejötté DNS replikációs és transzkripciós hibákhoz vezethetnek. Olyan analógok, melyek egyes nukleotidokat képesek helyettesíteni, így ugyancsak nem megfelelő bázispárosodást okoznak, karcinogének, mások kemoterápiás szerek.

Egy duplaszálú DNS bázispárosodása, ahol a foszfátgerinc világoskékkel; az adenin rózsaszínnel; a guanin zölddel; a timin sárgával; a citozin pedig kékkel van jelölve. A bázisok közötti lila csíkok a hidrogénkötéseket jelképezik. Guanin és citozin között három, adenin és timin között kettő hidrogén-kötés épül ki.