Bárányhimlő

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bárányhimlővel fertőzött kisgyermek

A bárányhimlő, vagy tudományos nevén Varicella simplex, az egyik leggyakoribb fertőző gyermekbetegség.

A betegséget a varicella-zoster vírus (VZV) vagy más néven HHV-3 okozza, mely egyike a 8 ismert, emberre is veszélyes herpeszvírusnak.

Váladék képződéssel és enyhe lázzal kezdődik, majd később két-három hullámban jelennek meg a jellegzetes kiütések, elsősorban a törzsön és a fejen, kevésbé a végtagokon. A kiütések hólyagokká, majd nyílt sebekké fejlődnek, melyek legtöbbször heg nélkül gyógyulnak (kivéve, ha a beteg elvakarja őket).

Lappangási ideje két hét, s a tünetek jelentkezése előtt két nappal már erősen fertőző (cseppfertőzés útján). Ezért aztán nem ritka, hogy családon belül egymás után többen is elkapják – valamilyen oknál fogva ilyenkor a később fertőződött családtagnak komolyabbak a tünetei. Ha valaki már átesett a betegségen, általában egy életre védettséget szerez, jóllehet a vírus még sokáig lappang a gerincoszlop melletti idegdúcokban, s később, ha a szervezet védekezőképessége legyengül, ismét kiújulhat bárányhimlő vagy övsömör formájában.

Tüneti kezelését általában bőrnyugtató kenőcsökkel és paracetamol tartalmú lázcsillapító készítményekkel végzik.

A betegség ritkán végzetes kimenetelű, azonban minél idősebb korban kapja el valaki, annál gyakoribbak és súlyosabbak a szövődmények. Különösen veszélyeztetettek az újszülöttek, a legyengült immunrendszerrel rendelkezők, az öregek és a várandós anyák. Ez utóbbiaknál azonnali kivizsgálás és kezelés szükséges, amint a betegség gyanúja felmerült, hiszen a vírus komoly magzati károsodást okozhat.

1995 óta létezik védőoltás, egyes országokban csak azokat veszik fel az általános iskolába, akiket már beoltottak. Magyarországon még nem kötelező az oltás, s az orvosok sincsenek azonos véleményen szükségességét illetőleg.