Antoni Grabowski

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Antoni Grabowski

Antoni Grabowski (Nowe Dobre, 1857. június 11. – Varsó, 1921. július 4.) lengyel vegyészmérnök és korai eszperantista, aki fordításaival jelentősen befolyásolta az eszperantó irodalmi nyelv fejlődését.

Tartalomjegyzék

1 Tanulmányok és munkahely
2 Eszperantó és irodalom
3 Művei
4 neten

[szerkesztés] Tanulmányok és munkahely

Családja közvetlenül az ő születése után átköltözött a Chełmno melletti Nowe Dobre-ből Toruńba. A szegényes családi körülmények miatt Antoni kénytelen volt már tízegynéhány évesen – az általános iskola befejezése után – elkezdeni dolgozni. De a tudásszomj további tettekre sarkallta; autodidakta módon felkészült a gimnáziumi felvételi vizsgára, és kitűnő eredménnyel teljesítette azt. A toruńi Kopernikusz gimnáziumban kitűnő eredményeket ért el, és annyira felülmúlta a kortársait, hogy kétszer is magasabb osztályba küldték. 1879 szeptemberében fejezte be a gimnáziumot, és a család pénzügyi helyzetének javulásával Grabowski elkezdhette tanulmányait – filozófiát és természettudományokat – a Breslaui Egyetemen (ma Wrocław) . Ezután tanult és vegyészmérnökként dolgozott Zawiercieben és más helyeken, amelyek ma Csehországhoz tartoznak, majd az ivanovo-vosnjesenski (orosz város, 250 km-re északkeletre Moszkvától) textilgyár vezetője lett.

Ebben az időszakban folyamatosan tanulmányozta a kémiai problémákat, és sok technológiai újítása ismertté tette a nevét az európai szakemberek között. Grabowski sok szakcikket jelentetett meg, találmányait ismertette többek között a „Chemik Polski” és „Przegląd Techniczny”. Ekkor fordította le Ira Remsen kiemelkedő kémiai könyvét angolból lengyelre, és később tagja lett annak a bizottságnak, amelynek feladata volt kidolgozni a lengyel nyelvű technikai terminológiát. Néhány évvel később, 1906-ban megjelent a „Słownik chemiczny”, az első lengyel kémiai szótár.

[szerkesztés] Eszperantó és irodalom

Antoni Grabowski már egyetemi évei alatt hatalmas érdeklődést mutatott az irodalom iránt, tagja volt a Szláv Irodalmi Szövetségnek („Towarzystwo Literacko-Słowianskie”) Wrocławban. De Grabowski nemcsak a lengyel nyelv és irodalom iránt lelkesedett: hamarosan 9 nyelven beszélt és legalább 15 nyelvet értett, valódi poliglott lett. Mint korának sok nyelveket beszélő értelmiségije, az egyetemista Grabowski is érdeklődött a nemzetközi nyelv iránt, ami abban az időben a volapük volt, így megtanulta azt. Amikor Grabowski meglátogatta Johann Martin Schleyert, a nyelv szerzőjét, bebizonyosodott számára, hogy még ő sem képes folyékonyan beszélni volapük nyelven. A volapük ekkor nem volt alkalmas a mindennapi használatra, így végül mindketten németre váltottak. Ezután a kiábrándító találkozás után Grabowski azonnal felhagyott a volapükkel való időtöltéssel, de nem számolt le a nemzetközi nyelv eszméjével.
1887-ben megvásárolta és áttanulmányozta az akkor megjelent Dr-o Esperanto. Internacia Lingvo. Antaŭparolo kaj plena lernolibro" (Dr. Reménykedő. Nemzetközi Nyelv. Előszó és teljes tankönyv), könyvet, amelyben Lazaro Ludoviko Zamenhof bemutatta a nyelvtervezetét, amely hamarosan az „eszperantó” néven vált ismertté. A könyv átlátható struktúrája és a meglepően gyors elsajátíthatósága, kifejezőképessége mély benyomást tett rá, és azonnal Varsóba utazott, hogy meglátogassa Zamenhofot, akivel megtörtént az első eszperantó nyelvű társalgás.

Zamenhof és Antoni Grabowski tudatában voltak az irodalom szerepének a nyelvek fejlődésében, különösen pedig egy formálódó nyelv esetében, amilyen az eszperantó is. Grabowski hamarosan elkezdett fordítani; 1888-ban megjelent a fordítása Alekszandr Puskintól „La neĝa blovado”. 1889-ben ezt követte a „La gefratoj” Goethétől.

Az 1890-as évek kezdetén Grabowski elégedetlen volt az eszperantó terjedésének lassúsága miatt, ezt a nyelv tökéletlenséggel magyarázta, és ezért reformokat javasolt, sőt még egy saját nyelvtervezetet is készített, de 1894-es szavazáskor már a reformok ellen szavazott.

Amikor 1904-ben megalakult a „Varsovia Societo Esperantista” (Varsói Eszperantó Szövetség), Grabowski lett az elnöke, még a szövetség 1908-as átalakulása utáni is. („Pola Esperanto-Societo” Lengyel Eszperantó Társaság). Ekkortól igazgatta az „Akademio de Esperanto” (Eszperantó Akadémia) nyelvtani szekcióját, és több cikket jelentetett meg, előadásokat tartott az eszperantóról és tanfolyamokat is szervezett.

1908-1914 között Grabowski elsőként vezetett eszperantó-tanfolyamokat Varsó néhány iskolájában. Már egy 1908-as cikkben felhívta a figyelmet az eszperantó felnőttképzési értékére, rámutatva többek között, milyen mértékben segítheti az eszperantó a francia és a latin nyelv tanulását.

Az „El Parnaso de Popoloj” (A népek parnasszusa) antológia, amely 1913-ban jelent meg, 116 költeményt foglalt magában, amelyek 30 nyelvet és kultúrát mutattak be. A versek közül csak 6 volt eredetileg is eszperantó nyelven alkotott, a többi 110 fordítás volt.

Az I. világháború alatt Grabowski már beteg volt, és egyedül, oroszországba menekült családja nélkül élt Varsóban. Ekkor fordította a lengyel hazafias eposzt, a Sinjoro Tadeo (Pan Tadeusz) című művet Adam Miczkiewicztől.

Zamenhof halála (1917) után szívbetegségben szenvedve egyedül élt. A betegségét a pénzügyi nehézségei miatt nem tudta kezeltetni, így a háború végére fizikailag teljesen kimerült, amikorra hazajött a családja. A háború után is aktívan tevékenykedett az eszperantóért, amíg egy hírtelen szívroham 1921-ben elszólította az élők közül.