Analóg
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Analóg: hasonló, megítélés szempontjából egyezőnek mondható, megfelelő
Az analóg jel egy folyamatosan változó jel idő és amplitúdó szerint egyaránt. Leginkább abban különbözik a digitális jeltől, hogy az apró ingadozásoknak, hullámzásoknak is van jelentésük. Az analóg kifejezést többnyire elektronikus értelemben használják, bár mechanikai, pneumatikus, hidraulikus és más rendszerek is használhatnak analóg jeleket.
Az "analóg" szó az ok és a következmény közötti analógiára utal. Gyakorlati értelemben véve ez az analógia vonatkozhat például a feszültség be és a feszültség ki, áram be és áram ki, hang be és frekvencia ki párosokra.
Az analóg jel a közvetítő eszköz valamilyen tulajdonságát használja ki a jel információtartalmának továbbításához. Például a barométer mutatójának forgása révén vagyunk képesek a megfelelő jel nyomásra vonatkozó információtartalmát megjeleníteni. Elektronikus értelemben a leginkább használt tulajdonság az, hogy a feszültségváltozást szorosan követi a frekvencia, az áramerősség és a töltés megváltozása.
Bármely információ, amit egy analóg jel szállít, gyakran egy fizikai jelenség mérhető változásának kifejeződése. Ilyen például a hang, a fény, a hőmérséklet, a hely, a nyomás. Ennek megvalósításához a jel valamilyen jelátalakítón megy keresztül.
Például egy analóg hangfelvételnél a hangok által a levegőben okozott nyomásváltozások a mikrofonban is változásokat idéznek elő, minek hatására a mikrofonban úgynevezett hangáram indukálódik, melynél a feszültség amplitudója hordozza a hang tulajdonságait. A hangerő növekedtére például a keletkező hangáramnál a feszültség-ingadozás következik be, mégpedig úgy, hogy a feszültség amplitudója növekszik, a frekvencia viszont nem változik. Frekvencianövekedés a hang magasságának növekedése esetén történik.
Az analóg jelfeldolgozásnak a legnagyobb hátránya az, hogy minden rendszerben létrejönnek véletlenszerű változások, úgynevezett rendszerzajok. Amikor az analóg módon rögzített információt újra és újra lemásolják, vagy nagy távolságokra továbbítják, ezek a véletlenszerű, nem kontrollálható változások válnak uralkodóvá és jelentős mértékben torzítják az analóg jelet. Elektromos analóg jeleknél ezek az adatveszteségek csökkenthetők árnyékolással, jó minőségű összekötettésekkel, és különböző kábeltípusokkal, mint például a koax kábel.
A zaj hatására az analóg jel teljesen elveszhet, vagy visszaállíthatatlanul eltorzulhat. Ezért szokták az analóg jelet felerősíteni küldés előtt, hogy a fogadó rendszernél már gyengült részek is visszaállíthatóak legyenek. Ezen eljárás nagy problémája, hogy az erősítés során a jel mellett a zaj is felerősödik.
Az analóg jelek továbbításának egy másik módszere a moduláció használata. Ezen eljárás során valamilyen alaphullám (például egy szinuszosan változó hordozó hullám) valamelyik tulajdonságát megváltoztatják. Az amplitudó-moduláció (AM) a forrásinformáció szerint változtatja (modulálja) az alaphullám amplitudóját. A frekvencia-moduláció (FM) az alaphullám frekvenciáját modulálja a forrásinformáció szerint. A rádiókon látható AM és FM felirat is azt mutatja, hogy az adott rádióadó milyen modulációs módszerrel továbbítja az adást szállító rádióhullámokat. Más technológiák, mint a hullám fázisának modulációja szintén jól működtethetők.
Az analóg áramkörök az információt nem alakítják át kvantálttá, azaz digitális formátumba. A jelet vivő mechanizmus a körben végig állandó a rendszer elejétől a végéig, legyen szó akár hangról, fényről, nyomásról vagy hőmérsékletről.
Based on work by 