Adónisz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Adónisz, görög mitológiai alak. Halandó ifjú volt, aki Kinürasz ciprusi király és leánya, Mürrha vérfertőző kapcsolatából született. Csodálatos szépsége miatt Aphrodité beleszeretett, és vele vadászgatott, a féltékeny Arész ezért vadkanná változva megölte Adóniszt. A mítosz egy másik változata szerint a vadkan Apollón volt, aki fiának, Erümanthosznak megvakítása miatt állt bosszút az istennő szeretőjén. Adónisz kiontott véréből kökörcsinek nőttek, lelke pedig az Alvilágba szállt. Az istennő könyörgésére Zeusz megengedte, hogy Adónisz minden év harmadát szerelmesével töltse a föld színén, egyharmadában az alvilágban éljen, ahol Perszephonét boldogítja szerelmével, a fennmaradó évharmaddal pedig maga rendelkezzen. Adónisz később ezt a szabad harmadot is Aphroditének engedte át.
Adónisz neve (a föníciai adon annyit tesz: úr) világosan utal a mítosz keleti eredetére. Adónisz Tammuz, Ozirisz és más istenalakok mintájára az ősszel meghaló és tavasszal újjászülető természetet testesíti meg. Ovidius „Átváltozások" című munkájában a Venus és Adónisz szerelméről szóló epizódba beilleszti Atalanta történetét is. A halott Adónisz siratásáról szól Bión egy költeménye s egy Theokritosz-idill is. Bión költeménye szerint a könnyekből, amelyet Aphrodité a halott ifjú felett hullatott, vörös rózsák sarjadtak. William Shakespeare „Venus és Adonis" című költeménye arról szól, hogy az ifjú Adónisz makacsul kitér az istennő szerelme elől, s végül valósággal belemenekül a végzetes vadkanvadászatba. A tragikus végkifejlet ellenére a mű több helyen is Shakespeare vígjátékait idézi.
Egy hellenisztikus szobor római másolatán kívül Adónisznak főleg újkori ábrázolásai ismeretesek.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.
Based on work by 