Vonal
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A képzőművészeti ágak alapvető kifejezési eszköze között a vonal is megtalálható. Míg az építészetben a vonal két tér határa, a festészetben pedig a színnek, a világos-sötét foltoknak van alárebdelve. A rajzban és a sokszorosító grafikában ez az egyetlen kifejezési eszköz.
A művész a tárgyakat, a teret, a levegőt is vonalakkal ábrázolja. A vonal nagysága és titka abban van, hogy formákat lehet vele létrehozni. Amikor szabadon, kötetlenül rajzolgatunk, a vonalak segítségével figurákat hozhatunk létre, de belső ritmusunkat is kifejezhetik.
A vonalnak kettős jelentősége van: lehet önálló vizuális tárgy, ha megában áll egy fehér papíron. Ha mellé rajzolunk egy másik, tőle eltérő vonalat, ez a másik vonal azonnal valamilyen viszonyba kerül az elsővel, megszervezi és jobban tagolja a hátteret. Ha ezt a két vonalat szembehelyezünk egymással, már tér alkul ki, formát hoznak létre, és körvonal is kialakulhat. A vonal most már az alap kétdimenzós felületének határa. Ha viszont a kétdimenziós körfelületet kitöltjük, satírozzuk, anyagi voltára is utalhatunk, árnyékot is rajzolhatunk. Ilyenkor a vonalak már foltokat alkotnak, és a kétdimenziós felületből háromdimenzióssá válik.
Ilyen művészeti alkotás Picasso Női aktok oldalnézetből ceruzarajza is. A képen a görbe vonalak dominálnak. A rajz azt bizonyítja, hogy Picasso a lineáris stílus művésze is. Pontosan rajzolta meg a kontúrokat. A testek a tér határához képest gyengék, hiszen a test is ugyanolyan fehér, mint a háttér. Picasso ezzel a művével a vonal mozgását fejezi ki, s nem a testek súlyát. A másik kép, az emlékműterv, amit tussal és tollal rajzolt, tömeget és teret alkotott a vonalakkal. Ezen a képen a vonanalak a térbeliséget ábrázolják.
Based on work by 