Tisá beáv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tartalomjegyzék

1 A tisá beáv időpontja
2 A böjt napja
3 Szokások tisá beáv idején
- 3.1 Főbb szokások
- 3.2 A gyász ellenzői
4 Lásd még
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A tisá beáv időpontja

A zsidó naptár szerint:

áv 9.

A Gergely-naptár szerint:

5766: 2006. augusztus 3.
5767: 2007. július 24.
5768: 2008. augusztus 10.

Tisá beáv (héberül: תשעה באב, áv kilencedike), az első és a második szentély pusztulásának emléknapja.

[szerkesztés] A böjt napja

Ezen a böjtnapon két tragikus történelmi eseményre is emlékezik a zsidóság:

Kr. e. 576. – az első jeruzsálemi templomot (Salamon templomát) kifosztották és porig égették a babilóniaiak,
70. – a második templomot a rómaiak (a Titus vezette légiók) rombolták le.

A templomok lerombolása egyben mindkét zsidó állam megszűntetésével volt egyenlő. A zsidókat kiűzték országukból. A történelem során ez a nap (áv 9.) további tragikus eseményekkel mélyítette a böjt bánatát. 1492-ben Spanyolországból űzték ki a zsidókat.

[szerkesztés] Szokások tisá beáv idején

A tisá beáv teljes böjtnap, vagyis előző nap napnyugtától aznap az első három csillag feljöttéig nem esznek és nem isznak. Szigarúan véve a gyász áv hó 10. délig tart. Vannak akik áv hónap első kilenc napjában nem fogyasztanak semmilyen húsfélét.

Azok, akik nagyon vallásosak, már tamuz hónap 27-én megkezdik a gyászt, vagyis nem borotválkoznak, nem vágatnak hajat, és nem ünnepelnek (tamuz 27-én törték át Jeruzsálem városfalát Nabukodonozor seregei).

[szerkesztés] Főbb szokások

Tilos az étel és italfogyasztás.
A böjt előtti utolsó étkezésnél az egyik fogást (mely rendszerint tojás) hamuval hintik meg.
Tizedike délig nem esznek húst és nem iszunk bort, mert a szentély egészen addig égett.
A tisztasági mosdáson kívül tilos a fürdés, mosakodás.
Nem borotválkoznak, a nők nem festik ki magukat.
Nem viselnek bőrcipőt, általában vászon, vagy posztópapucsban csoszognak.
A zsinagógát elsötétítik és az elsötétített templomban jönnek össze, csak egy gyertya ég (az előimádkozó asztalán).
Suttognak, mintha halottas házat látogatnának.
Kerülik az üdvözlést, köszönést és kézfogást.
Nem mosolyognak.
Nem tanulmányozzák a Tórát, mert az megörvendezteti a szívet.
A komolyabban vallásosak nem dolgoznak, bár a Tóra ezt nem tiltja.
Tilos a házasélet.
Délig alacsony zsámolyon ülnek.
A zsinagógában este Jeremiás sirálmait (Megilát Échá) olvassák, és gyászéneket énekelnek.
A nap folyamán gyászimákat (kinót) mondanak az ima után.
Leveszik a párochetot (a frigyszekrény függönye) és a felolvasóasztal terítőjét.
A vallási jelvényeket (tálit és tfilin) nem veszik föl reggel, csak délután.

A betegeknek szabad rövidebb böjtöt tartani.

Tisa beáv után megváltozik a hónap elnevezése: menáhem áv, vagyis vígasztaló áv lesz a neve.

[szerkesztés] A gyász ellenzői

Egyes vélekedések szerint a gyász okafogyottá vált, hiszen 1948-ban létrejött Izrael Állama, 1967-ben Jeruzsálem újra egyesült. A zsidó nép azonban nem akar felejteni, és a két templom elpusztulását nem látja helyreállítottnak, a templom nem áll. Egyes vélekedések szerint a holocaust gyászát is tisá beávkor tartják meg.

A Templom-hegyen ma az iszlám egyik fontos mecsetje áll (Sziklamecset, épült 691-ben).