II. Károly
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
II. Károly, Kis Károly (Nápoly, 1354 körül – Visegrád, 1386. február 24.) Anjou-házi magyar és – III. Károly néven – nápolyi király valamint akháj fejedelem. Nápolyban 1381. június 2-től, Magyarországon 1385. december 31-től haláláig uralkodott. A „Kis” melléknevet termete miatt kapta. Itáliában a „Békés” melléknévvel is emlegették. Apja Lajos durazzói herceg, anyja Sanseverino Margit.
Az Anjou-ház durazzói ágának leszármazottja. Nagy Lajos udvarában nevelkedett, majd a lovagkirály Dalmácia és Horvátország hercegévé tette. 1371-1376 között tótországi bán volt. Johanna nápolyi királynő őt szemelte ki örökösének. Johanna és a pápa közt később ellentét alakult ki, ezért VI. Orbán pápa Kis Károlynak ítélte a Szicíliai Királyság trónját. Nagy Lajos is őt támogatta, cserébe megeskette, hogy lányait a magyar trón birtoklásában háborgatni nem fogja. 1381-ben a pápától királyi jogot nyert, a következő évben megfojtatta Johannát. Ezután ellentéte támadt Rómával, 1385-ben kiközösítették az egyházból.
Ekkor a magyar trónra tört, s korábbi fogadalma ellenére magyar földre utazott. Kihasználva a magyar belviszályokat, megszerezte a koronát, s 1385-ben királlyá koronázta magát. Az anyakirályné azonban nem nyugodott bele: 1386 februárjában merényletet szervezett ellene. A gyilkossági kísérlet után életben maradt, de összeesküvői második próbálkozása sikerrel járt, s a félholt királyt megfojtották. Egyházi szertartással csak halála után négy évvel temették el.
[szerkesztés] Irodalom
- Fügedi Erik: „Könyörülj, bánom, könyörülj...” Bp., 1986, Helikon. (ISBN 963-207-662-1)
| Előző uralkodó: Mária |
Magyarország uralkodója 1385 – 1386 |
 |
Következő uralkodó: Mária és Zsigmond |
Based on work by