Prokarióta
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Prokarióták |
|---|
 Anabaena sperica, egy kékbaktérium-faj. |
| Domének |
| Archeák (Archaea) |
| Baktériumok (Bacteria) |
A prokarióták egysejtű (ritka esetekben többsejtű), körülhatárolt sejtmag nélküli élőlények. Ezek az ismert legősibb sejtes felépítést mutató szervezetek, és a legegyszerűbbek is; mivel az a rendkívül differenciált belső membránrendszer, amely az eukarióták sajátja és azok fejlett sejtszervecskéit alkotja, a prokariótákban csak nagyon kezdetleges módon található meg. A prokarióta név a görög prósz (előtt) és karyon (mag) szavak összetételével jött létre, jelentése tehát „sejtmag előtti”.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Rendszerezésük
A legújabb rendszertani osztályozás a prokariótákon belül az élőlények két nagy doménjét vagy birodalmát különíti el: az archeákat („ősbaktériumok”) és a baktériumokat. Az élőlények harmadik nagy doménjét az eukarióták alkotják.
Az élővilág három doménje:
- Prokarióták - Archeák
- Prokarióták - Baktériumok
- Eukarióták
[szerkesztés] Kialakulásuk
Általánosan elfogadott, hogy az első élő sejtek ősi prokarióták lehettek. 3,5 milliárd éves prokarióta fosszíliákat is találtak, és a prokarióták még ma is valószínűleg a legsikeresebb és legnagyobb számban élő szervezetek. Bár jelenleg a Föld a prokarióták egyetlen ismert élőhelye, néhányan azt állítják, hogy egy marsi meteorit belsejében levő bizonyos alakzatok prokarióták fosszíliáiként értelmezhetők, ám ez rendkívül kétséges.
[szerkesztés] Felépítésük
Méretük mikronos nagyságrendű, tehát fénymikroszkóppal tanulmányozhatók.
Sejtszerkezetük sok tekintetben eltér az eukariótákétól. A legfontosabb eltérés a sejtmag vagy sejtmaghártya hiánya. Ezenkívül belső vázrendszerük (citoszkeleton) és membránnal körülhatárolt egyéb sejtalkotóik sincsenek (pl. vakuólumok, endoplazmatikus retikulum, mitokondriumok, színtestek), viszont riboszómákkal rendelkeznek. Van sejtfaluk, ellentétben egyes eukariótákkal (főleg az állatokkal). Anyagcserefolyamataik a sejthártyán keresztül zajlanak.
A sejteket sokszor kocsonyás tok borítja, amely alatt a sejtfal található, ezen belül pedig a vékony sejthártya. A sejtfal anyaga fehérje és szénhidrát. A sejtplazmában a maganyagon és az esetlegesen fotoszintézisre alkalmas színanyagon kívül váladékszemcsék, raktározott tápanyagok és néha csillók is megfigyelhetők.
Egyetlen, kör (vagy kivételesen ritka esetben, pl. a Borrelia burgdorfen fajnál egyenes) alakú, haploid kromoszómájuk van, mely a nukleoidot (maganyag) képezi. A sejt többi részében ezen kívül apró, kör alakú DNS-darabok is lehetnek.
Bár majdnem mindig egysejtűek, sejtcsoportokat, telepeket is létrehozhatnak, melyeket az osztódás után együttmaradt sejtek alkotnak. Ezeket a sejtek által kiválasztott nyálkaréteg is összetarthatja. A telep tagjai azonban nem differenciálódott sejtek, teljesen egyformák, és önálló életre is képesek.
[szerkesztés] Anyagcseréjük
Mióta az első prokarióták létrejöttek, számos változáson mentek keresztül. Anyagcseréjük sokkal változatosabb, mint az eukariótáké, ezért sok erősen elkülönült típusuk létezik. Például amellett, hogy fotoszintézissel vagy szerves szénforrások felhasználásával nyernek energiát, mint az eukarióták ( fotoauto- vagy heterotrófia), a prokarióták szervetlen vegyületeket is felhasználhatnak energiaforrásként, mint például a hidrogén-szulfidot (kemoautotrófia). A szerves anyaggal táplálkozó prokarióták - mivel nincs náluk kisebb élőlény - elhalt szervesanyag-darabokkal táplálkoznak (szaprofitizmus). Sok olyan különleges anyagcsereutat megőriztek, amelyekre a magasabb rendű élőlények nem képesek, például képesek cellulózbontásra, légköri nitrogént tudnak megkötni. Sok eukarióta szervezet igénybe veszi a prokarióták ilyen tulajdonságait, és kellemes környezetben elszaporítja őket. Ez a kölcsönösen előnyös együttélés, a szimbiózis. Sőt, az úgynevezett endoszimbionta-elmélet (EST) szerint az eukarióták membránnal határolt sejtszervecskéi közül egyik-másik (pl. a mitokondriumok, színtestek) az eukarióta sejttel szimbiózisban élő prokarióta sejtekből alakult ki, redukálódott.
[szerkesztés] Szaporodásuk
Kizárólag ivartalanul, egyszerű osztódással, hasadással szaporodnak. Az örökítőanyag lemásolódása után a sejt kettéfűződik. Kedvező körülmények között akár 20 percenként képesek osztódni. Egyes prokarióták mutatnak bizonyos paraszexuális folyamatokat is, amikor DNS kerül át az egyik sejtből a másikba.
[szerkesztés] Spóraképzésük
A prokariótákra jellemző a spóraképzés, mely a kedvezőtlen körülmények átvészelésére szolgál. Az életfeltételek romlásakor a sejt belsejében az örökítőanyag és egy kevés sejtplazma nagyon ellenálló, vastag sejtfallal burkolózik be, a sejt pedig elpusztul körülötte. Az így létrejött spóra az órákig tartó főzést, sőt, rövid ideig a világűr körülményeit is képes elviselni. Megfelelő körülmények között a spórából újra sejt lesz, majd az elszaporodik.
[szerkesztés] Élőhelyük
A Földön szinte minden környezetben előfordulnak, a legszélsőségesebb körülmények között is. A szélsőséges körülmények között élő élőlényeket extremofileknek nevezik. Sok prokarióta él más élőlények testében, emberekében is. Ez néha halálos kimenetelű bakteriális fertőzéshez vezet, de az ilyen organizmusok általában ártalmatlanok, vagy kifejezetten hasznosak a gazdaszervezet számára.
Based on work by