Robert Johnson

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Robert Leroy Johnson (1909. május 8./1912-1938) sokak szerint a leghíresebb Delta blues énekes és gitáros, bár csak 27 évet élt, és első felvételei halála előtt három évvel keletkeztek. Annak ellenére, hogy ilyen kevés időt töltött a zeneiparban, széles körben népszerűvé vált, és nagyon sok zenész vett példát róla: Bob Dylan, Keith Richards, a Led Zeppelin, de a leghíresebb Eric Clapton.

[szerkesztés] Életútja

Robert Johnson a Mississippi állambeli Hazlehurst mellett, egy farmon született. Születési idejét nem lehet biztosan megállapítani. Az iskolai papírok, valamint halotti bizonyítványa 1909-et és 1912-t teszik meg születési évének, egyik sem említi az általánosan elterjedt 1911-et. Állítólag gyerekkora óta szenvedett attól, hogy a rasszista délen feketének született. Először Son House és Charlie Patton játékát próbálta utánozni, 1930 körül játszott is Son House-zal. További partnerei: Johnny Shines, Howlin' Wolf, Sonny Boy Williamson, Elmore James.

Csak 29 dalt vettek fel tőle, tizenhármat kétszer, így ma 42 dala ismert. A felvételek két alkalommal, 1936 novemberében, a Texas állambeli San Antonio-ban (egy hotelben), valamint 1937 júniusában, Dallasban (egy iroda hátsó szobájában) készültek. Köztük volt a "Come on in My Kitchen", a "Love in Vain", a "Sweet Home Chicago", a "Cross Road Blues", a "Terraplane Blues" és az "I Believe I'll Dust My Broom"; ezeket sokan feldolgozták.

Elég furcsa a „Back to the land of California, to my sweet home Chicago” („Visszamegyek Kaliforniába, édes hazámba, Chicagoba”) a "Sweet Home Chicago" című dalban. Erre két általánosan elterjedt magyarázat van:

Amikor Johnson ezt a dalát írta, még nem sok helyre utazott (később járt Chicagoban) és nem ismerte az USA földrajzát, vagy
„Kalifornia” nem szószerint értendő, hanem a gazdagság metaforájaként, ahogy akkoriban a blueszenészeknek Chicago jelentette a gazdagságot.

Egy népszerű legenda szerint Johnson whiskeyébe egy féltékeny férj sztrichnint kevert. Ám a mérgezésből felépülhetett, és talán tüdőgyulladásban halt meg 1938. augusztus 16-án, a Mississippi állambeli Greenwoodban. Vannak feltételezések, melyek szerint szifiliszt kapott, mivel sok nővel volt dolga. Halálának valódi oka azonban mindmáig ismeretlen, halotti bizonyítványa szerint holttestét egyetlen orvos sem látta.

Egy másik legenda szerint Johnson eladta a lelkét az ördögnek a 61-es és a 49-es út kereszteződésében, a Mississippi állambeli Clarksdale-ben; sokan ezzel magyarázták, hogy nagyon rövid idő alatt vált nagyon rossz gitárosból nagyon jó gitárossá. A kereszteződés, amelyre Johnson hivatkozik, eléggé közel van ehhez. A történetet először Son House mesélte, de ezt Johnson egyetlen dala sem erősíti meg, a beszédes címek ellenére sem: "Me and the Devil Blues" (Én és az ördögi blues), vagy a "Hellhound on My Trail" (Nyomomban a pokol kutyája).

[szerkesztés] Hatása

Johnsont gyakran nevezik minden idők legnagyobb blueszenészének, vagy a 20. század legfontosabb zenészének, de azok, akik először hallják felvételeit, némiképp csalódnak. Ez azért lehet, mert idegen tőlük az érzelmek ilyen fokú kifejezése, ami a Delta blues sajátossága, vagy mert a felvételek minősége nem mérhető a maiakéhoz. Johnson gitárjátéka nagyon ügyes, hangja viszont kissé éles volt.

Sokan kérdőjelezik meg Johnson eredetiségét. Nem ő találta ki a bluest, mivel már majd' ötven évvel azelőtt készültek blues-felvételek. Példaképe az utánozhatatlan Son House volt, aki mindenkinél (kivéve barátjánál, Charlie Patton-nél) többet tett a Delta blues stílusának meghonosításáért: száraz hangja és slide-os gitározása egy fémtestű gitáron egyedivé tette. De Johnson ehhez hozzáadta Skip James szeszélyességét és Lonnie Johnson jazzes stílusát. Néhány dalában csak névrokonát utánozza. Ismerte Leroy Carrt, aki akkoriban a legismertebb férfi bluesénekes volt, és néhány dalának ("Sweet Home Chicago", "I Believe I'll Dust My Broom") forrása a városi blues volt (Kokomo Arnold, Peetie Wheatstraw).

Johnson ezekből egy új hangzást dolgozott ki, ami közvetlen volt és ravasz. A "Sweet Home Chicago"-n hallható, ahogy a mély húrokon egy guruló, biztos kíséretet ad a dalnak. Előszeretettel játszott különleges dallamokat a magasabb húrokon, ahogy ez a "Walking Blues"-on is hallható. Együtt játszott a fiatal Howlin' Wolffal és Sonny Boy Williamson II-vel (aki állítólag ott volt a végzetes éjszakán, amikor Johnson megitta a mérgezett whiskeyt, és figyelmeztette is, hogy ne igyon a nyitott üvegből). Johnson saját mostohafiát, Robert "Junior" Lockwood-ot is tanította. Elmore James és Muddy Waters is mentorának vallotta őt. Ezek a zenészek és mások, akik az 1950-es években kialakították a Chicagoi bluest, mind az ő dalait játszották, csak elektromos erősítéssel.

Évekkel a halála után Johnson rajongói táborában már rockzenészek is jelen voltak, például Keith Richards és Eric Clapton. Amikor Brian Jones először mutatta be Richards-nak Johnson zenéjét, az azt kérdezte: „Ki az a másik ember, aki vele játszik?” Nem vette észre ugyanis, hogy csak Johnson van a felvételen. Clapton ezt mondta róla: „a legfontosabb blueszenész, aki valaha élt”. A Cream "Crossroads" című dala a "Cross Road Blues" feldolgozása, melyben Johnson állítólag eladja a lelkét az ördögnek. Bár az eredeti szöveg ("Standin' at the crossroads, tried to flag a ride" - "A kereszteződésnél álltam, jeleztem a kocsiknak") inkább stoppolásra utal.

Johnson felvételei folyamatosan beszerezhetőek azóta, hogy John Hammond rábeszélte a Columbia Records-ot a felvételek kiadására King of the Delta Blues Singers címmel, 1961-ben. Egy következő album, melyen Johnson összes fennmaradt felvétele rajta volt, még ugyanabban az évtizedben megjelent. Az 1990-es évek elején egy gyűjteményes CD-sorozat is megjelent Johnson dalaiból.

[szerkesztés] Dalai

".32-20 Blues"
"Come on in My Kitchen" [2 változat]
"Cross Road Blues" [2 változat]
"Dead Shrimp Blues"
"Drunken Hearted Man" [2 változat]
"From Four Till Late"
"Hellhound on My Trail"
"Honeymoon Blues"
"I'm a Steady Rollin' Man"
"I Believe I'll Dust My Broom"
"If I Had Possession Over Judgment Day"
"Kind Hearted Woman Blues" [2 változat]
"Last Fair Deal Gone Down"
"Little Queen of Spades" [2 változat]
"Love in Vain" [2 változat]
"Malted Milk"
"Me and the Devil Blues" [2 változat]
"Milk Cow's Calf Blues" [2 változat]
"Phonograph Blues" [2 változat]
"Preachin' Blues (Up Jumped The Devil)"
"Rambling on My Mind" [2 változat]
"Stones in My Passway"
"Stop Breakin' Down Blues" [2 változat]
"Sweet Home Chicago"
"Terraplane Blues"
"They're Red Hot"
"Travelling Riverside Blues" [2 változat]
"Walkin' Blues"
"When You Got a Good Friend" [2 változat]

[szerkesztés] Diszkográfia

Nothing but the Blues: Cross Road Blues (1936)
King of the Delta Blues Singers (1961)
King of the Delta Blues Singers, Vol. 2 (1970)
Legacy (1976)
Delta Blues, Vol. 1 (1990)
Delta Blues, Vol. 2 (1990)
Delta Blues: The Alternative Takes (1990)
The Complete Recordings (1990)
Hellhound on My Trail (1995)
All Time Blues Classics (1996)
King of the Electric Blues Singers [nem hivatalos] (1996)
King of the Delta Blues (1997)
Gold Collection (1998)
Masters (1998)
Complete Collection (1998)
Delta Blues Legend: Masterworks, Vol. 13 (1999)
Steady Rollin' Man (1999)
Genius of the Blues (2000)
Me and the Devil Blues [Chrisly] (2000)
Crossroads Blues [Past Perfect] (2000)
The Search for Robert Johnsnon (2000)
Robert Johnson [Dressed to Kill] (2001)
Crossroad Blues [Legacy] (2002)
His Recorded Legacy: The 29 Songs (2002)
Deal With the Devil, Vol. 1 (2002)
Deal With the Devil, Vol. 2 (2002)
The Last of the Great Blues Singers (2002)
San Antonio to Dallas: 1936-1937 (2002)
Martin Scorsese Presents the Blues: Robert Johnson (2003)
Robert Johnson and the Old School Blues (2003)
From Four Till Late (2004)
Complete Recordings, Vol. 1 (2004)
A Proper Introduction to Robert Johnson: Cross Road Blues (2004)
Presenting Robert Johnson (2004)
The Best of Robert Johnson: Traveling Riverside Blues (2004)
The Ultimate Blues Legend (2004)
Complete Recordings, Vol. 2 (2004)
Me and the Devil Blues [Synergy] (2004)
Robert Johnson [Fruit Tree] (2004)
Guitar & Bass (2004)
I'm a Steady Rollin' Man (2005)
Delta Blues Goin' North, Mississippi Country Blues, Vol. 1 (2005)

[szerkesztés] Előadók, akik feldolgozták a dalait

Cream (Crossroads, Four Until Late)
Eric Clapton (Love In Vain, Hell Hound On My Trail, 32-20 Blues, Steady Rollin' Man, If I Had Possession Over Judgement Day, Come On In My Kitchen, Kind Hearted Woman Blues, Milkcow's Calf Blues, Stop Breakin' Down Blues, Last Fair Deal Gone Down, Traveling Riverside Blues, Me And The Devil Blues, They're Red Hot, Little Queen Of Spades, When You Got A Good Friend, Walkin' Blues, Malted Milk, Sweet Home Chicago, From Four Until Late, Ramblin' On My Mind, Stones in My Passway, Terraplane Blues)
Rolling Stones (Love In Vain, Stop Breaking Down)
Bob Dylan (Kindhearted Woman Blues)
Led Zeppelin (Travelling Riverside Blues)
Lynyrd Skynyrd (Crossroads)
Free (Crossroads)
The Allman Brothers Band (Come On In My Kitchen, Crossroads)
Red Hot Chili Peppers (They're Red Hot)
John Mellencamp (Stones In My Passway)
Grateful Dead (Walkin' Blues)
Ben Harper (Sweet Home Chicago)
Fleetwood Mac (Hell Hound On My Trail, Kind Hearted Woman)
Peter Green & The Splinter Group (all 29 songs)
Keb' Mo' (Come On In My Kitchen, Last Fair Deal Gone Down, Kindhearted Woman Blues)
Rory Block (Come On In My Kitchen, Hell Hound On My Trail, Terraplane Blues)
Steve Miller (Come On In My Kitchen)
Joanna Connor (32-20 Blues)
The White Stripes (Stop Breaking Down)
Rocky Lawrence (Love In Vain Blues, Milkcow's Calf Blues, Come On In My Kitchen, 32-20 Blues, Crossroads Blues, Me And The Devil Blues, Kind Hearted Women Blues, Phonograph Blues, Sweet Home Chicago, Terraplane Blues, Ramblin' On My Mind, I'm A Steady Rollin' Man)
Widespread Panic (Me and the Devil Blues)
John Hammond, Jr. (32-20 Blues, Milkcow's Calf Blues, Traveling Riverside Blues, Stones In My Passway, Crossroads Blues, Hellbound Blues [Hellhound On My Trail], Me And The Devil Blues, Walking Blues, Come On In My Kitchen, Preaching Blues, Sweet Home Chicago, When You Got A Good Friend, Judgement Day, Rambling Blues)
Pyeng Threadgill (Love In Vain Blues, Phonograph Blues, Last Fair Deal Gone Down, Milkcow's Calf Blues, When You Got A Good Friend, I Believe I'll Dust My Broom, Dead Shrimp, They're Red Hot, Sweet Home Chicago, Come On In My Kitchen, Ramblin' On My Mind)

[szerkesztés] Bibliográfia

Love in Vain: A Vision of Robert Johnson, Alan Greenberg, Stanley Crouch, Martin Scorsese, 1994, ISBN 030680557X
Searching for Robert Johnson, Peter Guralnick , 1998, ISBN 0452279496
Robert Johnson: Lost and Found, Barry Lee Pearson, Bill McCulloch, 2003, ISBN 025202835X
Escaping the Delta: Robert Johnson and the Invention of the Blues, Elijah Wald, 2004, ISBN 0060524235
Hellhound on My Trail: The Life of Robert Johnson, Bluesman Extraordinaire, Robert Wolf, 2004, ISBN 1568461461
Robert Johnson, Mythmaking, and Contemporary American Culture, Patricia R. Schroeder, 2004, ISBN 0252029151
RL's Dream, a novel by Walter Mosely, 1995 ISBN 0393038025

Magyar nyelvű könyv még nem jelent meg Robert Johnsonról.

[szerkesztés] Filmográfia

Crossroads, 1986 (egy blueszenész története, aki eladja lelkét az ördögnek)
The Search for Robert Johnson, 1992
Can't You Hear the Wind Howl? The Life and Music of Robert Johnson, 1997
Hellhounds On My Trail: The Afterlife of Robert Johnson, 2000

[szerkesztés] Érdekességek

A Coen-fivérek Ó testvér, merre visz utad? (O Brother, Where Art Thou?) című filmjében is található utalás Johnson-ra. A 3 szökött fegyenc (George Clooney, John Torturro, Tim Blake Nelson) kocsijukkal felvesznek egy kereszteződésben álldogáló, fiatal, néger gitárost, aki arra a kérdésre, hogy mi dolga itt a semmi közepén azt válaszolja, hogy előző este itt találkozott az ördöggel és eladta neki a lelkét.