Palermo
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Palermo (szicíliai nyelven Palermu vagy Palemmu) Szicília legnagyobb városa és közigazgatási székhelye, Palermo tartomány központja. Lakosainak száma 2005-ben elérte a 725. 000 főt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
[szerkesztés] Története
Palermót az i. e. 8. században a föníciaiak alapították. A város föniciai neve Zîz, de a görögök kiváló természetes kikötője miatt Panormosznak nevezték. Palermo az első pun háborúig maradt föniciai város, amikor is Szicíliával együtt a Római Köztársaság része lett. A római uralom alatt a város viszonylagos békében élt, Siracusa városának igazgatása alá tartozott. A Római Birodalom bukása után Palermo a Bizánci Császárság része lett. A 9. században Szicíliát a bizánciak két prefektúrára osztották. A két prefektúra háborút vívott egymással, és a győztes Euphimius elhatározta, hogy újraegyesíti a szigetet. Azonban kellő nagyságú sereg hiányában a mediterrán térség akkori feltörekvő hatalmával, a szaracénokkal szövetkezett. Alig egy héttel azután, hogy 827-ben a szaracénok Palermóba érkeztek, Euphimius rejtélyes módon meghalt, és a szaracénok a városban maradtak. 878-ra egész Szicília egy kis bizánci terület, Taormina kivételével szaracén uralom alá került. 905-ben azonban ez is elesett, és a muzulmán uralkodók Szicília fővárosaként Palermót tették meg. 1060-ban a normannok indítottak keresztes hadjáratot a szicíliai muzulmán emírség ellen, és 1072. január 10y-én elfoglalták a várost. Az egész szigetet 1091-re vették birtokba. A normann és arab kultúra keveredése az itteni építészetben sajátos stílust hozott létre, melynek nyomai ma is föllelhetők.
1194-ben Szicília a Német-római Birodalom ellenőrzése alá került. Palermo a császárok egyik kedvelt városa lett. 1266-tól 1282-ig Anjou Károly nápolyi király birtokolta a szigetet. Uralmának a Palermóban kitört szicíliai vecsernye elnevezésű fölkelés vetett véget. Ezután Szicília az Aragóniai Királyság uralma alá került, és így 1479-ben a Spanyol Királyság része lett. Szicília egyesítése a Bourbonok Nápolyi Királyságával (1734) a város addigi vezető szerepének visszaeséséhez vezetett. Palermo egyszerű vidéki várossá redukálódott, miután a királyi udvar Nápolyba került. 1848-ban Palermo fellázadt a nápolyiak ellen, fölkelésük 1849. májusáig tartott.
Az olasz Risorgimento és Szicília csatlakozása az Olasz Királysághoz jótékonyan hatott a város fejlődésére is, ami újra Szicília közigazgatási székhelye lett. Ez az ipar és a keresledelem gyors fejlődéséhez vezetett. Palermo átvészelte a fasizmus hatalomra jutását, de a szövetségesek inváziója 1943. júliusában súlyos károkat okozott. Palermo fejlődése új lendületet kapott, miuán 1947-ben autonómiát és kiterjedt önkormányzati jogokat kapott. Ezt némileg fékezte, hogy a maffia hatalma mind a városban, mind Dél-Olaszországban megnőtt, és a mai napig is érződik befolyása a térségben.
[szerkesztés] Nevezetességei
A város rendkívül gazdag építészeti emlékekbe, talán a világ egyik leggazdagabb városa e téren az európai normann építészet fő központja.
- A palermói székesegyház egykor muzulmán mecset volt, 1135-ben alakították át keresztény templommá.
- A San Giovanni degli Eremiti templom, épült 1132-ben
- A Martorana templom (Santa Maria dell'Ammiragliato, épült 1143-ban)
- San Cataldo templom (12. század)
- Santa Maria della Gangia templom
- San Giuseppe dei Teatini templom
- Oratorio di San Lorenzo templom
- Oratorio del Rosario templom
- Santa Teresa alla Kalsa templom (17. század vége)
- Santa Maria dello Spasimo templom (1506)
- Palazzo dei Normanni, egyike a legszebb itáliai palotáknak, valószínűleg arab erődre épült
- Palazzo Abatellis (15. század) benne a városi képtárral.
- Palazzo Zisa (1160)
- Museo Archeologico Regionale, régészeti múzeum, az ország egyik leggazdagabb gyűjteményével, etruszk, karthágói, római és görög anyagokkal.
- Teatro Massimo a nagyszínház, 1897-ben nyitotta kapuit.
- A palermói botanikus kertet 1785-ben alapították
- Kapucinus katakombák, sok mumifikálódott testtel.
- A közeli Monte Pellegrinóról pompás kilátás nyílik a városra.
Based on work by 