Mack József

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Mack József

Ezt a cikket formázni kellene a wiki jelölőnyelv szabályai alapján.

1848-49. tüzér-ezredes, szül. 1810 körül Budán; előbb a csa. ausztriai hadseregben szolgált az ötödik tüzérezredben mint tüzéraltiszt Pesten (mivel Galicziában a lengyel fölkelés alkalmával a népre lőni nem akart, 18 évig maradt bombászkari tüzér) és a tüzér-iskolában alkalmazták; 1848. a magyar kormány megalakulásakor azonnal fölajánlotta szolgálatát; 1848. jún. 19. kinevezték hadnagynak és még osztrák katonai egyenruhában lóháton a pesti ujépületben tanította és gyakorolta a honvéd-tüzéreket. Résztvett 1848. szept. 28. a pálozdi csatában, hol tüzérei döntötték el az ütközetet, mire Móga a helyszinén nevezte ki századossá. Legnagyobb dicséretet aratta Velenczénél, midőn Jellachich azt mondta tüzéreinkről, midőn egy M. által irányzott ágyúlövéssel adjutánsának jobb lábát lőtték el, hogy ezek franczia tüzérek, oly jól lőnek. Schwechatnál őrnagy lett. 1849-ben Kossuth a gyenge Majthényi István báró komáromi várparancsnok helyett Török Ignáczot nevezte ki várparancsnoknak, mellé adván Mackot mint tüzérfőparancsnokot. 1849. jan. 1. kiadta Budapesten rövid proclamatióját és álruhában febr. elején jutott be a várba s megindította a Komáromi Értesítő cz. napilapot, mely barátja Rózsafi Mátyás szerkesztésében organuma volt; itt közölte lelkesítő czikkeit, melyekkel a honvédség szeretét csakhamar megnyerte; azonban a felsőbb körökben sok ellensége támadt, áskállódtak ellene, végre a márcz. 31. ostrom alkalmával árulással vádolták és Puky Miklós kormánybiztos elzáratta. Kossuth minden felszólalása ellenére is (ki őt jan. 28. alezredessé, majd ezredessé nevezte ki), fogva maradt aug. 23-ig, midőn szabadon bocsáttatott. M. a várban maradt és részt vett a Klapka elleni összeesküvésben. A capitulatio alkalmával nőül vette a budai származású Peter Alojziát (ez nem követte őt külföldre, de ő volt az első, ki a honvédalapból segélyben részesült 1867-ben). Mack azután Erdélyben akart összeesküvést szőni s az országot föllázítani, (Felhívását a székelyekhez M. eredeti kéziratából közli a Hazánk II. 1884. 206. l.), de elfogatott, majd kiszabadulván 1851-ben Kiutahiában Kossuthtól «Felhatalmazást» nyert, melylyel ismét Erdélybe jött, de csak néhány emberre hozott szerencsétlenséget. Azután kivándorolt Észak-Amerikába és barátja Rózsafi Mátyás karjai közt halt meg 1868. aug. 27. North-Carolinában.

Proclamatiója: Mack Józsefnek Nyilt levele az ideiglenes hadügyminiszter úrhoz. Felhívás valamennyi katonai tehetséghez, kik e haza fiai rangkülönbség nélkül. Felhívás Budapest nemzetőreihez. Kérelem tisztelt előljáróim, bajtársaim s a cs. kir. tüzérhad valamennyi tagjához. Pest (1848), ívrét egy levélen. (Németül is u. ott.)

Kertbeny szerint német költő lett volna, de ezen állítását semmivel se bizonyítja; azonban Rózsafi Mátyás (ki Komáromban Ruzsicska névvel egykor tanítóm volt) azt írta nekem Washingtonból, hogy Mack két kötet német emlékiratot küldött Kertbenynek kiadás végett, a ki e munkát állítólag egy lipcsei könyvárusi czégnek adta át, ez pedig az osztrák kormánynak szolgáltatta be.