Pragmatica Sanctio
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Pragmatica sanctio (latin): ezen néven valamely nagy fontosságú államügynek végleges, a messzejövőre kiható elintézését értették, mely azután mintegy megváltoztathatatlannak tekintetett. Így nevezték:
- IX. Lajos és VII. Károly francia királyok által 1269-ben, illetve 1438-ban kibocsátott határozatokat
- a német birodalmi gyűlését 1439-ben, mellyel elfogadta a baseli zsinat döntéseit
- V. Károly német-római császárnak a németalföldi tartományok egységét kimondó határozatát, valamint az uralkodó családok örökösödését rendező szabályokat,
- VI. Károly német-római császár, mint a Habsburg-ház (ausztriai ház) feje által 1713-ban kiadott és a Habsburgok nőágainak a patrimonialis természetü osztrák örökös tartományokra vonatkozó örökösödési rendjét
- III. Károly spanyol királynak a Bourbon-ház spanyol és olasz ágainak örökösödésére vonatkozó, 1759-ben kiadott rendelkezéseit
- 1723-ban a Habsburg-ház nőágainak a magyar trónon való örökösödését illetőleg, melyet kezdetben a köznyelv, majd hivatalosan, végre a törvények Pragmatica-nak neveznek.