Lekë Dukagjini
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Lekë Dukagjini (1410–1480) albán herceg, hadvezér, a törökellenes harc jelentős alakja. Kasztrióta György (Szkander bég) kortársa volt. A gegek (északalbánok) körében a közelmúltig ismert volt szóban hagyományozódó szokásjogi kánonja.
[szerkesztés] Élete
A feltételezések szerint a ma Koszovóban található Lipjanban született. A Dukagjiniek hercegségének központja Lezhë volt, és magában foglalta a Drin-völgyet, a Shkodërtól északra és északkeletre fekvő területet, egészen a mai Koszovóig (albán nevén Metohijáig). A Lezhë-től nyugatra fekvő hegyvidék és sajátos néprajzi csoportja ma is Dukagjini, illetve dukagjiniek néven ismert. Prizrenben előkelő taníttatásban részesült, s ennek köszönhetően a velencei és raguzai reneszánsz és humanizmus erősen hatottak személyiségére. 1444-ben a Lezhë-i Liga egyik vezéralakja volt. Apjától, Pal Dukagjinitól 1446-ban örökölte meg a hercegi címet. A Kasztrióta vezette Porta-ellenes harcokban aktívan részt vett, és fegyvertársának 1468-ban bekövetkezett halála után a felkelés élére állt. Még abban az évben Shkodërnál szétverte II. Mehmed egyesült seregét. Később azonban a hadi sikerek elkerülték, nem volt meg benne a képesség az egymással viszálykodó albán nagyurak egyesítésére, és stratégiai képességei sem tették Szkander bég méltó utódává. Halála után a Lezhë-i Liga végleg összeomlott, Dukagjini seregei a Pápai Állam áldásával egyesültek a Velencei Köztársaság haderejével, de az albán függetlenség reménye hosszú évszázadokra elveszett.
[szerkesztés] A Dukagjini-féle szokásjogi kánon
Az észak-albániai hegyekben, a gegek között még a 20. században is aktívan produktív folklórhagyományként élt Dukagjini szokásjogi kánonja (albánul Kanuni i Lekë Dukagjinit). Az ebben foglalt törvények legjelentősebbike a vérbosszú és a vendégbarátság részletes szabályozása. A 19. században Shtjefën Gjeçov összegyűjtötte és közreadta a szokásjogi rendelkezéseket, és talán ennek tudható be, hogy noha a kommunista hatalom erős kézzel visszaszorította a feudálisnak bélyegzett szokásokat, az 1991-es rendszerváltást követően a Dukagjini-kánon rendelkezései elszórtan ismét életbe léptek a gegek között.
[szerkesztés] Irodalom
Schütz István: Az albán szokásjog. Lekë Dukagjini zsinórmércéje. Limes 41–42 (2000) 2:185–196.
Based on work by 