Jordánszky-kódex

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Jordánszky-kódex 40. lapja

A Jordánszky-kódex, a második nagyobb magyar bibliafordítás, a 16. század második évtizedéből, 1516 és 1519-ből való. Az Ószövetség 39 könyve és szinte a teljes Újszövetség található benne.

A kódexet három darabban fedezték fel. Fő része a klarissza-apácák nagyszombati kolostorának eltörlése után 1782-ben Fába Mátyásnak, az esztergomi érseki káptalan akkori jegyzőjének birtokába jutott, aki 1820-ban Jordánszky Elek felszentelt püspöknek ajándékozta, akiről a kódex a nevét is kapta. Legelőször 1833-ban írta le a töredéket Gyurkovics György, a Tudományos Gyűjtemény című folyóirat XII. kötetének 102. lapján. Később Jankovich Miklós még két levélnek jutott a birtokába, amelyeket róla Jankovich-töredéknek nevezünk. E töredék Nagyszombat városára vonatkozó régi oklevelek közül került elő. Végül 1880-ban Csemez József főigazgatósági írnok birtokában Szombathy Ignác felfedezte a nyelvemlék harmadik részét is, az úgynevezett Csemez-töredéket, amelyet Simor János esztergomi érsek megvásárolt, s egybekötött a Jordánszky-kódex-szel. Ma a törzskódex (a tulajdonképpeni Jordánszky-kódex) az Esztergomi Főszékesegyház Könyvtárának tulajdona. A Jankovich-töredéket az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.

A kódex egyike a legnagyobb és legfontosabb magyar nyelvemlékeknek. Fólió méretű, két hasábos, gazdagon díszített, több helyen csonka papírkódex, a töredékekkel együtt egy kéz munkája. Készülésének évét két helyről tudhatjuk meg: a Bírák könyve végén ez olvasható:

„Ez az ooh torveennek heted kenyveenek veeghezety, myneere my ydvesseghwnkre zykzeegh, zent dorottya azzon napyan, ezer ewth zaaz tyzen kylencz eztendewbwn 1:-5:-1:-9-”

A másik keltezés János evangéliuma végén így szól:

„Adwenthnak else zerdayan Azon eztendoben, mykoron Cristus zylesetwl foghwan yrnanak Ezer ewth zaz tyzen hatod ezetndoben”

Tehát az ószövetségi rész leírása 1519. február 6-án, a négy evangéliumé pedig már korábban, 1516. december 3-án végződött.

A kódex nem teljes bibliafordítás, és hogy a fordító nem is kívánt teljes fordítást adni, kitűnik azokból az érdekes megjegyzésekből, amelyekben a munka nehézségéről panaszkodik, például Mózes második könyvének 25. része után mindjárt a 28. rész fordítása következik, s a 25. rész után a fordító e megjegyzést teszi:

„Eeth keth kapitwlom hhean vagyon, my modom es my zerrel montta wr ysten zerzeny az nagyab tabernaculomoth, awagy az ysten Satorath es egyhazath mynden zerzamawal hozya tartozowai es benne valokkal, kynek ertelme es magyarssaga semmykeppen en elmeenbe nem ffer, de eegyebtwl sem erthetom.”

Fordítójának sokáig a 15. század második felében élt Bátori László budai pálos szerzetest tartották, akiről Gyöngyösi Gergely pálos főperjel 1525-ben készült krónikájában az van feljegyezve, hogy „az egész Bibliát magyarra fordította”, és erről ír Bod Péter Magyar Athenas c. művében is.

A Jordánszky-kódex – nyelvemlékeink túlnyomó többségéhez hasonlóan – nem eredeti munka, csupán másolat, ezt igazolják íráshibái, kiigazításai is.

Nyelvjárása – az Érdy-kódexszel együtt – mind nyelvi sajátosságait, mind tájszavait illetőleg meglepő egyezéseket mutat a mai alsódrávai nyelvjárással.