Hangmagasság
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A hangmagasság a hang, elsősorban a zenei hang egyik jellemzője. Az általunk érzékelt hangmagasságot a hang frekvenciája határozza meg: nagyobb frekvencia (azaz rezgésszám) esetén magasabb hangot érzékelünk.
A hangmagasság érzete a frekvencia logaritmusával arányos. Ennek megfelelően a fülünk által egyenletes távolságra, egy-egy oktávra elhelyezkedő hangok frekvenciája rendre 2-, 4-, 8-, 16-szorosa az eredeti hangnak, azaz egy oktávnak dupla frekvencia felel meg.
Az emberi fül számára hallható tartomány körülbelül a 20 Hz-20 kHz közötti intervallumba esik. Az emberi életkor előrehaladtával és a hallás romlásával a magas frekvenciájú hangokat egyre kevésbé érzékeljük.
Ha egyidőben többféle zenei hangmagasságból álló hangkeveréket hallunk, akkor ezek összetevőit fülünk külön-külön képes érzékelni, kivéve, ha ezek frekvenciái egymás többszörösei, vagy ha az összetevők sokasága zörejszerű hangot eredményez. Ez teszi lehetővé a zenei összhangzatok érzékelését.
Based on work by 