Hérakleitosz (filozófus)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Johannes Moreelse: Hérakleitosz

Hérakleitosz epheszoszi filozófus, Kr. e. 550 körül született és Kr. e. 475 körül halt meg. Életéről nem tudunk sokat. Két művéből (A Múzsák és a Természetről) jelentős mennyiségű (129) töredék maradt fenn későbbi szerzők műveiben. Feltehető, hogy az orákulumok tömör ám homályos nyelvén megfogalmazott mondatai nem az értekező próza igényével íródtak, hanem eredetileg is csupán lazán összefüggő gnómagyűjteményt alkottak. Hérakleitosz a milétoszi természetfilozófiai irányzat kiteljesítője, az ellentétek egységéről szóló elmélete a hegeli dialektika ókori előképének tekinthető. Tanítása szerint a világmindenség örök, nem teremtette senki. Filozófiájának három legfontosabb eleme a logosz, a "minden változik" és az ellentétek egysége, és a Tűz. Minthogy a tanításáról szóló fennmaradt antik -elsősorban sztoikus- tájékoztatás nem titkolt célja, hogy Hérakleitosz filozófáját közelítsék a sztoikus bölcselethez, forrásaink nem tekinthetők történetileg objektívnek. Hérakleitosz értelemezése még ma is vita tárgyát képezi.

[szerkesztés] A Logosz

A dolgok változásának alapjául szolgáló összefüggés a mindent kormányzó „logosz". A szó lefordíthatalanul több értelmű, jelenthet beszédet, igazságot, értelmet, arányt, mértéket, s a szöveg többször sugallja (bár egyesek ezt vitatják), hogy Hérakleitosz azonosnak tekinti kozmológiájának alapelemével, a tűzzel. Hérakleitosz szerint minden a Logosz szerint történik. A Logosz maga az ébrenlét állapota, kijelenti, hogy egyetlen Logosz van amire mindenkinek figyelnie kéne (bár nem teszik). A Logosz a valóság magyarázata VAGY az ami feltárul a magyarázat során: az Ok, a világ alapelve s a világ e törvényszerűség szerint működik. Hérakleitosz mondja, hogy az emberek nem fogják fel a Logoszt mivel nem értik, „hogy lehet a viszálykodó egyetértésben önmagával.”

[szerkesztés] Az ellentétek egysége

A mindenség, amelyben a logosz működik, ellentétek harmonikus egysége. A dolgokat a változás és a mozgás tartja össze (Démétér-itala példázat), ami szükséges a tartós rend fenntartása érdekében. A híres „pantha rhei", minden változik állítással jellemzett örökké változó, de egységes mindenséget nevezi egy helyen Istennek. Platón tulajdonítja Hérakleitosznak a „pantha rhei” tanítását (egyesek szerint tévesen.)

„Isten a nappal és az éjszaka, tél és nyár, háború és béke, jóllakás és éhség, változik, mint a tűz, amely miután illatszerekkel keveredik, mindig másként neveztetik" (67. töredék)

Töredékeiben az ellentétek sokféle tulajdonságairól ír:

az ellentétek létezésük tekintetében egymástól függetlenek,
az ellentétek voltaképp azonosak (nap=éj)
az ellentétek egymás ellentéteivé változnak
az ellentétek egy egység különböző aspektusai (pénzérme)
az ellentétek egy dolog két ellentétes tulajdonságai lehetnek

ezeket a dialektikus ellentéteket két fő csoportra lehet bontani: Szukcesszív ellentét, azaz egyazon létező egymást követő állapotainak ellentéte, például:

„Ugyanaz: az élő és a halott, az ébren lévő és az alvó, mert ezek átcsapnak azokba, amazok viszont ezekbe" (88. töredék)

Szimultán ellentét áll fenn egyazon szubsztanciának eltérő tulajdonságú dolgokra gyakorolt ellentétes hatásában:

„A tenger a legtisztább és a legszennyesebb víz, a halaknak iható és megtartó, az embereknek ihatatlan és pusztító" (61. töredék)

A megismerés problémája az utóbbiból, a látszólag ellentétes tulajdonságok együttes meglétéből ered. Érzékeink nem nyújtanak megfelelő ismeretet, mert a dolgok valódi mivolta „rejtőzni szeret". Az embernek lelke segítségével (amely a kozmikus tűzzel rokon) kell megismernie a láthatatlan harmóniát, az ellentétek felszín alatti egységét A lélekről még azt is tartotta, hogy ugyanúgy keletkezik és pusztul mint más anyagok. (nedves-száraz lélek)

[szerkesztés] A Tűz

A kérdés ennél a pontnál az, vajon Hérakleitosznál hasonló szerepet játszott-e a tűz mint a milétosziaknál a többi arkhé (azaz alapelem). Egy dologban mindenképp különbözött: a tűz Hérakleitosznál örökké tartó, tehát nincs kezdete sem vége, ergo Hérakleitosznak nincs kozmogóniája (keletkezés-elmélete). Hérakleitosz a világrendet halhatatlan Isteni létezőnek tekinti, amiben a kozmikus tűz uralma alatt tart mindent, tehát a tűz a leghatalmasabb istenség. Példa:

„Ezt a világrendet nem valamelyik isten s nem is valamelyik ember alkotta, hanem mindig is volt, van és lesz: örökké élő tűz, föllobban mértékre és kialszik mértékre.”