Greg Bear

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.

Gregory Dale Bear (1951. augusztus 20., San Diego, Kalifornia) amerikai sci-fi író.

Pár évvel ezelőtt csekély értelmű vállalkozás lett volna az amerikai tudós-íróról/publicistáról/tanárról bármiféle információt összeszedni, hiszen hazánkbéli ismeretlenségéből adódóan nagyon nagy valószínűséggel általános közérdektelenség fogadta volna eddigi életének és munkásságának elemzését. Sci-fi műveit ma viszont már a legnagyobb nevek mellett lelhetjük fel az üzletek, talán a könyvtárak polcain, még ha nem is sejtjük, hogy valójában az ő közelében keresgélünk.

Greg Bear nevezetes az elgondolkodtató és alapos kutatásokkal alátámasztott, sok esetben biológiai, genetikai és evolúciós tartalmat magukban foglaló műveiről. Bár a hazai megjelenésekre ez még nem teljesen jellemző, de legtöbb regénye a biológia valamely területét érinti összetevőiben, jó néhányuk (mint A vér zenéje vagy a Darwin's Radio) kifejezetten rá is fókuszál, s nem is csupán a tudományos oldalra önmagában, inkább a tudományt művelő, eszközként vele élni tudó egyén útjára, a tudományt értelmezve, magyarázva, sőt az eredmények reakcióját is bemutatva, ha úgy tetszik egészen a hétköznapi kisember szintjére ereszkedve.

Ahhoz, hogy jobban megismerjük Michael Crichton, Stephen King vagy Larry Niven itthon mindmáig háttérben maradt kortársát, s – bátran állítható, hogy – napjaink egyik legnevesebb amerikai sci-fi szerzőjét, rendkívül informatikus, naponta frissülő weboldalán maga nyújt segítséget rajongóinak, s az őt megismerni szándékozóknak.

[szerkesztés] Kezdetek

1951. augusztus 20-án, a kaliforniai San Diegóban született, Wilma M. Bear és Dale F. Bear gyermekeként. Apja a haditengerészet hivatásos állományában szolgált, így fiatalkorában sokat utazott, bejárva Japánt, a Fülöp-szigeteket, Alaszkát és az Egyesült Államok különböző részeit is.

Csak tíz éves volt, amikor Alaszkában befejezt első novelláját. Ezen történetét még egy teljes évig írta, de tizenhárom-tizennégy éves korától rendszeresen küldött novellákat a különböző magazinoknak. Tizenöt éves volt, amikor első novelláját sikerült eladnia a Robert Lowndes kiadta Famous Science Fictionnek (híres science fiction). Bár a következő eladott történet csak öt év múlva jött össze, huszonhárom éves korára már rendszeresen jelentek meg rövid művei.

Első regényét (Hegira) tizenkilenc esztendősen fejezte be, s az átdolgozás után, 1979-ben már a boltokba is került.

1983-ban, az Arkham House kiadásában jelent meg első novellagyűjteménye, a The Wind From a Burning Woman. A második válogatás a Tangents címet viseli, 1989 augusztusában kezdték árusítani.

[szerkesztés] Elismerések

1983-ban jelölték először művét – mégpedig Petra című novelláját – a Nebula-díjra. Az első Nebula-díját csak egy évvel később, 1984-ben nyerte, de akkor helyből kettőt, Hardfought című novellájáért és Vérzene című kisregényéért, majd ez utóbbi a Hugo-díjért is indult. Ennek a történetnek a regény változata – aminek angol változata a novellával egy nevet visel – Franciaországban Prix Apollo-t vívott ki és a Hugo és Nebula díjakra is nevezték. 1987-ben a Tangents érdemelte ki mind a Hugo, mind Nebula díjat a legjobb elbeszélés kategóriában. A Moving Mars az 1994-es Nebulát hozta el a legjobb regények között, Darwin's Radio pedig 2001-ben lett Nebula-díjas. A Dinosaur Summer és a Darwin's Radio egyaránt kiérdemelte az Endeavour-díjat az Egyesült Államok legjobb észak-nyugati íróinak publikációi között.

Regényei, elbeszélései legkevesebb 19 nyelven jelentek meg, az angolon kívül, japánul, oroszul, olaszul, csehül, franciául, lengyelül, finnül, svédül, spanyolul, portugálul, hollandul, németül, szerbül, horvátul, bulgárul, héberül, görögül és magyarul.

Történeteit mások is felhasználták, például Dead Run című elbeszélését Alan Brennert a The Twilight Zone televíziós műsor második évadába adaptálta, a The White Horse Child pedig 1993-ban CD-n jelent meg egy elektronikus könyvet ismertető multimédiás bemutató keretében.

[szerkesztés] Hétköznapok

A szabadúszó újságíróként végzett alkalmi munka a pasadenai Jet Propulsion Laboratory környékére vetett, ahol beástam magam a Voyager bolygó-találkozásokba, amit a San Diego Union számára dolgoztam fel. Számos újságcikket írtam filmekről a Los Angeles Times-nak. 1979 és 1982 között könyveket szemléztem a San Diego Union „könyv-revü" mellékletében. Szakvéleményeim a Newsday-ben (Long Island, New York) kerültek publikálásra, más magazinok és hírlapok világszerte amúgyszintén jelentettek meg ilyeneket. Ezek közül megannyi megkereshető saját website-omon, a www.gregbear.com címen.

Dolgoztam könyvkereskedőként is (utolsó hivatalos állásom volt ez a néhai, már-már elsiratott La Jolla könyvesboltban, Mithrasban) és időnként előadásokat tartottam a San Diego-i városi iskolában. Tettem mindezt amolyan vándorló, kalandozó tanárként és vezettem kisebb tanfolyamokat, fakultációkat az őstörténet témájában, tudománytörténetről és tudományos-fantasztikum valamint fantasy irodalom témákban.

Hitvesemmel, Astriddal, társszerkesztettem az amerikai tudományos-fantasztikus írók fórumát két esztendeig. Egy évig voltam helyettes elnöke az SWFA Panasz Bizottságának, aztán elnöke a plénumnak két teljes évig, 1988-1990 között.

Szolgáltam a National Citizens Advisory Council (nemzeti városlakók tanácsadó testülete) űrpolitikai csoportjában, egy amolyan privát szerveződésű társaságban, melyet többek között Jerry Pournelle, James Ransom és Larry Niven alapított, s aminek tudósok, hadi szakértők, űr szakértők és mérnökök, asztronauták és írók a tagjai. Ez a társaság véleményem szerint lényeges hozzájárulást fejtett ki az ún. hidegháború befejeződésében, és elsők között vetette fel a világűr üzleti hasznosításának ötletét. Konzultánsa vagyok még a Sigma Group-nak, melyet Arlan Andrews és Doug Beason ezredes hívott életre. A Sigma Group a Sandia Nemzeti Laboratórium tanácsadója.

Nyújtottam egyébként szakvéleményeket a Microsoft részére is (méghozzá a Microsoft Xbox osztályának) és más egyéb szoftver társaságoknak, mint pld. a Callison Architects Seattle-ben. Dolgoztam tudományos és elméleti szakértőként az Amblin/Universal „Earth 2" (Föld 2) tévés produkció nullszériás epizódjában.

Az utóbbi időben az Egyesült Államok hadseregének és a CIA-nak biztonsági témákban nyújtok szaktanácsokat a 2001. szeptember 11-i események feltárásában. 2000-ben oktattam az FBI Akadémián Quanticóban, Virginiában. Előadásaim témája: „bűn és bűnüldözés természete és jövője a büntetőjog tükrében"."

Greg Bear szakdolgozatai, cikkei elolvashatók weboldalán (természetesen angolul), amihez kommentárok és kérdések fűzhetök. A hozzá intézett kérdésekre - úgy az irodalmat mint a hétköznapokat valamint a tudomány fejlődését illetően - általában egy-két napon belül személyes válasz érkezik a neves amerikai szakértőtől.

[szerkesztés] Művei

Hegira (Dell, 1970 - Berkley, 1979)
Psychoclone
Beyond Heaven's River (1980 - Victor Gollancz UK, 1988 - magyar fordítása folyamatban van Fényévnyi magány munkacímen)
Strength of Stones
The Infinity Concerto (Berkley, 1984)
A vér zenéje (Blood Music, Arbor) - Móra Könyvkiadó
EON trilógia (Bluejay, 1985)
The Force of God (Tor, 1986)
Eternity (Warner, 1988)
Queen of Angels (Warner, 1990)
Anvil of Stars (Warner, 1992)
Moving Mars (Tor, October 1993)
Songs of Earth and Power (Tor, 1994)
Legacy (Tor, 1995)
Slant (Tor, May 1997)
Dinosaur Summer (Warner, February 1998)
Alapítvány és káosz (Foundation and Chaos, Harper Prism, February 1998) Isaac Asimov nyomán, a második Alapítvány-trilógia része - Szukits Könyvkiadó
Darwin's Radio (Del Ray/Harper Collins UK, 1999)
Álmok bolygója (Rogue Planet, Del Ray/Lucasfilm, 2000) a Star Wars regényfolyam tagjaként hazai megjelenést is megért regény - Aquila Kiadó, 2003
Vitals (Del Ray/Harper Collins UK, 2002)
Darwin's Children (Del Ray/Harper Collins UK, 2003)
W3 Women in Deep Time (iBooks, 2003)
Dead Lines (Ballantine Books, 2004) és
Quantico (Harper Collins UK, 2005)