Gemini–8

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Gemini–8 az amerikai Gemini-program hatodik emberes küldetése. Az űrhajó összekapcsolódott egy Agena rakétafokozattal. Műszaki hiba miatt a repülést abba kellett hagyni. Űrsétát is terveztek.

**Gemini-8**
Küldetés jelvénye

Küldetés adatok
Küldetés neve:	Gemini–8
Hívójelzés:	Gemini–8
Személyzet:	2
Tömeg:	3789 kg
Indítás:	1966. március 16. 16:41:02.389 UTC Cape Canaveral LC 19
Leszállás:	1966. március 17. 03:22:28 UTC 25°13.8' É, 136°0' K
Időtartam:	10 óra 41 perc 26 mp
Megtett távolság:	~293.206 km
Keringések:	6.75
Apogeum: (az első keringésen)	271.9 km
Perigeum: (az első keringésen)	159.9 km
Periódus: (az első keringésen)	88.83 perc
Pályahajlás:	28.91°
Tömeg:	3789 kg
Személyzet
Kép:S65-58499.jpg

Tartalomjegyzék

1 Személyzet
- 1.1 Tartalék személyzet
2 Repülés
- 2.1 Összekapcsolódás
3 Randevú és dokkolás
- 3.1 A pörgés
4 Leszállás
5 Külső hivatkozások
- 5.1 Magyar oldalak
- 5.2 Külföldi oldalak

[szerkesztés] Személyzet

Neil Armstrong (1) parancsnok
David Scott (1) pilóta

[szerkesztés] Tartalék személyzet

Charles Conrad parancsnok
Richard Gordon pilóta

[szerkesztés] Repülés

[szerkesztés] Összekapcsolódás

Öt hónap telt el azóta, hogy a NASA megpróbált elindítani egy Agenat és egy Geminit. A mostani indítás jól ment. Az Agena 298 km-es körpályára állt, és a helyes irányba állt be a dokkoláshoz. A Gemini űrhajót 160/272 km-es pályára állították a módosított Titan–2 ICBM rakétával.

[szerkesztés] Randevú és dokkolás

A Gemini első, 5 mp-es begyújtása 1 óra 34 perccel később történt, amikor lecsökkentették az apogeumot. A második gyújtás a második keringés apogeumán volt. Ebben az időben a sebesség 15 m/mp-es növelésével nőtt a perigeum is. A harmadik begyújtás bíztosította, hogy a megfelelő pályasíkban legyenek. 90°-al a menetiránynak háttal fordultak és 8 m/mp-es begyújtást végeztek a Csende-óceán felett. Aztán kellett még egy 0,8 m/mp-es gyújtás, mert a földi irányítok felfedezték, hogy nincsenek pontosan a megfelelő helyzetben a rakéták hibája miatt.

Azt találták, hogy 332 km-re az Agenától a radar bemérte a célpontot. A repülés 4. órájában egy újabb begyújtást hajtottak végre, amely körpályára állította 28 km-re az Agena alatt. Először 140 km távolságról látták meg és 102 km-en automatikusra kapcsolták a számítógépet.

Néhány kisebb begyújtás után 46 méterre voltak relatív sebesség nélkül. 30 perces vizuális ellenőrzés után jóváhagyták a dokkolást. Armstrong elkezdett lassan közelíteni az Agena felé, majd jelentette a dokkolást.

[szerkesztés] A pörgés

A Földről tájékoztatták a Gemini személyzetét, ha valami különös dolog történik, kapcsolják ki az Agenát. Scott felfedezte, hogy különös ok folytán forgásban vannak. Armstrong a Gemini OAMS rendszerével próbálta leállítani a forgást, de nem tudta leállítani a rakétákat. Azonnal kikapcsolták az Agenát és néhány percre úgy tűnt, hogy ez megoldja a problémát. Aztán hirtelen újra kezdődött.

Scott közölte, hogy a Gemini hajtóanyaga 30%-al csökkent, ami arra utalt, hogy az űrhajóval van baj. Le akartak kapcsolódni. Átadták az Agena irányítását, leváltak és egy hosszabb begyújtással eltávolodtak.

Ekkor a Gemini gyorsabban kezdett pörögni. Elérte az egy fordulatot másodpercenként. Ez egyetlen dolog amit csinálni lehetett, az OAMS kikapcsolása és váltás az RCS-re (a visszatérést irányító rendszer). Ez azt jelentette, hogy minél hamarabb vissza kell térniük, nem volt más választás. Az űrhajó stabilizálása után teszteltek minden OAMS hajtóművet és észrevették, hogy a 8-as számú elakadt.

[szerkesztés] Leszállás

Ugy döntöttek, hogy egy keringéssel később visszatérnek a légkörbe. A Gemini–8 az Atlanti-óceánra szállt volna le három nappal később. Az USS Leonard Mason elindult az új leszálló hely felé 800 km-re keletre Okinawa-tól, a Csendes-óceánon.