Gehu
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
Ez a szócikk a kínai nevek pinjin átírását használja. |
A gehu (革胡, ko-hu) a nyugati cselló és a huqin (hu-csin) kínai hagszerek egyfajta ötvözetét jelentő négyhúros vonós hangszer. Nevében a ge (革) szótag a forradalmiságára utal, a hu (胡) pedig a hangszertani besorolását adja (huqin, azaz vonós hangszer).
Egy kínai zenekarban a gehu ugyanabban a szerepkörben van, mint a cselló egy nyugatiban. A nyakának a hajlítása, illetve a hangolási és játéktechinkák megegyeznek a csellóéval, de a hangszer testét a egy kígyóbőrrel bevont kör vagy nyolcszög keresztmetszetű hengeralakú fadoboz, a rezonátor adja, így hangja nagyban eltér a csellóétól.
A hangszert az 1950-es évek során fejlesztették ki, hogy a kínai zenében is legyen olyan hangszer, amely nagy terjedelmet képes átfogni a hangskálán. Bár a gehu hangja tiszta és gazdag, rendkívül sok hátránya van a hangszernek. Használat közben nagyon hamar elhangolódik, illetve hangossága nem igazán szabályozható, ezért fele olyan halk tud lenni, mint a cselló. Továbbá a kígyóbőr a nedvességre rendkívül érzékeny, ezért gondos ápolást vár el a hangszer. Manapság egyre kevesebb zenekarban használják, a kínaiak inkább átternek a cselló használatára.
Based on work by 