Garay János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk a Szinnyei József Magyar írók élete és munkái származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.

Garay János (Szekszárd, 1812. október 10. - 1853. november 5.) magyar író, újságíró.

Elemi iskoláit és az elsõ latin osztályt szülõhelyén, a többi osztályokat (1823–28.) Pécsett és (1829-tõl) a bölcseleti tudományok hallgatásával a pesti egyetemen végezte. Ezután nagyobbrészt az irodalommal foglalkozott. 1833-tól a Mátrai (Rotkrepf) Gábor Regélõje s Honmûvésze mellett segédszerkesztõ volt, irt a két lapba történeti czikkeket, verset, novellát, tárcát, útirajzot, hirlapi ujdonságot, szinbirálatot, sõt adomákat, talányokat és rejtvényeket is. 1836. jan. Pap Mártát, pesti kereskedõ leányát vette nõül, ki félév mulva meghalt. Írt cikkeket a Wigand Esmeretek Tárába s fordítgatott a Tudomány Tár számára. 1835-ben Gaál József-, Vajda Péter-, Tóth Lõrincz- és Szigligetivel eredeti színművek írására szövetkezett, mely társulat drámagyûjteménye II. kötetében jelent meg Árbócz c. szinmûve. 1837. nov. 29. Babocsay Máriával kelt második házasságra. Az év végén Pozsonyba kellett mennie, hogy új állását Orosz József Hirnök cz. politikai lap szerkesztõségében (1838 elején) elfoglalja. Habár e lapnál csakis a külföldi hírek fordításával foglalkozott, mégis annak politikai irányával saját meggyõzõdése össze nem férvén, a laptól csakhamar megvált. Már 1839-ben visszatért Pestre s a Jelenkor számára fordított külföldi politikai hireket, néha tárcákat is írt a lapba, melynek hive maradt 1844 végeig; utóbbi időben a Budapesti napló c. rovatot és 1845-ben az Életképekben a Hirlapi méh c. szemlét vezette. 1839. nov. 23. a m. tudom. akadémia választotta levelezõ tagjai közé, 1842. jan. 22. pedig a Kisfaludy-társaság tisztelte meg tagsággal, hol Toldy Ferencz júl. 30. bevezetõ beszédet tartott hozzá. Erdélyi János a társaság titkára 1844-ben külföldre távozván, helyetteséül G. választatott meg, majd 1845. jan. 28. rendes segédtitkárul, mely állásában meg is maradt, mig a társaságnak mûködése 1848–49-ben tényleg megszünt.

Szellemének már kora fiatalságában feltünõ fõiránya, a költészet iránti vonzalma, már Pécsett laktában mutatkozott. Folyvást olvasott és irt; legelõször Rajnis magyar Virgilje által ébresztetve, hexametereket irt és iskolai latin feladatait magyarul is el szokta készíteni; azután fõleg Virág Benedek ódáinak befolyása alatt, inkább a lyra felé hajlott. Pécsett kezdett megismerkedni a német irodalommal és költészettel, mely korábbi lírai költészetére nagy hatással volt; késõbben ezek mindinkább magyarok, eredetiek és nemzetiek lettek. Szépirodalmi tanulmányait azonban Pesten folytatta teljesebben, hol az egyetemi könyvtárt buzgón látogatta és sokat jegyezgetett. Horvát István nyelvészeti elõadásai által Révainak s a magyar nyelv kincseinek buvárlására serkentve, Vörösmarty példáján is buzdulva, hõskölteménynyel lépett föl. Az 1840-tõl 1848-ig oly erõteljesen pezsgõ nemzeti élet és a politikai mozgalmak lelkesítõ ereje õt is fölvillanyozták; ezen forrásból buzogtak azon hazafias irányköltemények, melyek hatalmas emeltyûi voltak a politikai s nemzeti czéloknak. A népszerû költõ, ki több évig kénytelen volt hirlapirással keresni kenyerét, hogy családjának enni adhasson, 1845. júl. 1. az egyetemi könyvtárnál nyert díjnoki állást, hol 1846-ban is dolgozott. 1847-ben a magyar irodalomterjesztõ társulat jegyzõje lett. 1848-ban báró Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter a m. kir. egyetemhez a magyar nyelv és irodalom tanárának nevezte ki. E tisztségben azonban a harczi zaj csakhamar elnémította. 1849-ben betegeskedése miatt nem menekülhetett Pestrõl. A szabadságharc után Fóton keresett üdülést. 1850. januárban b. Geringer Károly, akkori országfõnök, az egyetemi tanács, különösen Virozsil Antal rector közbenjárásával, az egyetemhez könyvtártisztnek nevezte ki. Ez év nyarán két hónapot töltött az egri fürdõben, de betegségét alig csillapíthatá; elhagyta õt testi erejének, szeme világának, szelleme rugékonyságának jobb része. A vaksággal fenyegetõ szembajához köszvényes bántalmak is járultak, melyek megtámadták agyrendszerét. Sok szenvedésének vetett véget a halál. A m. tudományos akadémiában 1854. máj. 8. Tóth Lõrincz tartott fölötte emlékbeszédet. Diszes piramis alaku sirkõ jelöli a helyet a budapesti kerepesúti temetõben, hol porai nyugosznak; Tengeliczen a Csapó-féle birtokon kõtáblába vannak vésve Tengelicz cz. versének kezdõ sorai; Fóthon emléktábla jelöli a házat, hol G. Pest bombázása alatt és 1851-ben tartózkodott; 1881. szept. 4. pedig Szegszárd jelölte meg szülõházát diszes márvány-lappal, felvésve rá Szász Károlynak a költõre vonatkozó verseit. A közrészvét törekedett árván maradt családján segíteni; különösen Pompéry János fáradozott a Garai árvák ügyében és a nemzet nem késett 10.000 frtnyi adakozás által kegyeletének és elismerésének bizonyítékát adni.

Vegyes czikkein kívül, ilyenek a Tud. Gyûjteményben (1833. X. Sárköz), a Tudom. Tárban (1834–35. VII. Az országutak tartós és szilárd kerékvágások általi javításáról vasutak helyett, Liberia néger gyarmat, Angol gyarmatosítások, Ázsiában tett nevezetesebb utazások, Lander újabb utazása a tengeren, Literaturai statistica, VIII. Vándorlás Spanyolország nevezetesebb helyein, németbõl) sat., melyeket az általa szerkesztett lapokba és más folyóiratokba nagyobb számmal irt, különösen költeményei a következõ évkönyvekben és idõszaki folyóiratokban jelentek meg: Aurora (szerk. Bajza. XV. XVI. 1835–36.). Rajzolatok (1835. Levél Bécsbõl, 1837. Az asszonyi szem, Az asszonyi szépség, Virág Benedek életrajza, elbeszélés, 1838. Kirándulás Pestrõl, és az ujdonsági rovatot irta), Társalkodó (1836. 97. sz. Magyar játékszin), Emlény (1837. 1840–43.), Hajnal (1837–38), Részvét Gyöngyei (1838), Budapesti Árvizkönyv (II. 1839.), Athenaeum (1839–42), Nemzeti Almanach (1841–42). Kliegl-Könyv (1842), Regélõ Pesti Divatlap (1842–43. Kisfaludy Sándor életrajza, 1844) Országgyûlési Almanach (1843), Honi Vezér (1843.), M. Életképek (1843), Hahnemann Emléke (1843), Aradi Vészlapok (1844), Életképek (1845–46. 1848), Pesti Divatlap (1844–48), Játékszini Emlékkönyv (1845), Õrangyal (1845–48), Nemzeti Örömemlék (1846), Ellenõr, politikai zsebkönyv (1847), M. Szépirodalmi Szemle (1847), Honleányok Könyve (1847) Költõi Pályamûvek (1847. Bosnyák Zsófia, koszorúzott legenda) Országgyûlési Emlék (1848), Pesti Röpívek (1850), Hölgyfutár (1850), Losonczi Phönix (I. 1851) és Családi Lapok (1852), Budapesti Viszhang (1852), Budapesti Hirlap (1853. 32. sz.) a Kisfaludy-társaság Évlapjai (több czikke s nagyobb költeménye IV. 1844). Az igazgató bevezetõ beszédére mondott válasza, Lyrai költészetünk késõ kifejlésének okairól, 1842. július 30. székfoglalója, Troubadour ballada, VI. 1846. A magyar irók és irodalom Pesten 50 év elõtt és most, A magyar szinköltészet Apotheosisa, VII. 1849. Frangepán Kristófné, költõi beszély. A Kisfaludy-társaság 1847. közgyûlésén Vajda Péter felett tartott emlékbeszédet (mely Összes munkái V. kötetében jelent meg). Az Ujabbkori Ismeretek Tárának is munkatársa volt, melybe, (a gyûjteményemben levõ eredeti nyugta szerint az V. kötetbe, a IX. iven) a 2 Kovács-ot, 2 lap 40 sort, tehát Kovács Mihály, akadémiai képirót, és Kovács Sebestyén Endrét, -a. és G. J., a XX. iven Majer István életrajzát irta – aa. jegyek alatt; s ezen czikkeiért 15 pfrtot számítva egy ivre, 1852. nov. 21. Pákh Albert szerkesztõtõl 4 forint 21 kr. honoráriumot kapott.

[szerkesztés] Műfordításai

Domonkos vagy uram ne vigy minket a kisértetbe, vígj. 3 felv., ïEpagny és Dupin után francziából ford. és magyar szinre alkalmazta (elõször elõadatott 1835. júl. 29. Dominique az ördög czimborája cz. Budán, azután még egyszer),
Vasálorcza, szinjáték 5 felv. Des Arnould és Fournier után magyar elõadásra alkalmazta (elõadták elõször Budán 1835. nov. 28. és 1836. jún. 29., Debreczenben ápr. 16. és 25., Pesten a nemzeti szinházban 1837. decz. 9., 1839. febr. 5. és szept. 16.);

[szerkesztés] Művei

Tiszteletoltára, melyet nagyméltóságú cziráki és dienesfalvi gróf Cziráky Antal úrnak, Magyarország birájának... midõn a pesti királyi tudományok egyetemében kormány- s elölülõji-székébe iktatnék, emelt a tudományok ugyan azon egyetemében a bölcselkedést elsõ eszt. tanuló magyar ifjúság. Pest, 1829.
Csatár. Hõskölteményi rajzolat. Irta Garay Nepomuk. Pest, 1834.
Árbócz. Szomorújáték 5 felv. egy elõjátékkal. Pest. 1837. (Magyar történeti Szinmûvek II. k.)
Bátori Erzsébet, eredeti tört. dráma 5 felv. Buda. 1840. (Színmûtár I. 10. füz.)
Magyar és német beszélgetések kézikönyve, vagy is gyakorlati útmutatás e két nyelven a társalkodási-, ipar és közélet legkülönnemûbb viszonyaiban helyes és ügyes kifejezésre. Pest, 1840. (Német czímmel is. 2.-ik kiadás. Bõvítve a társaséletben leggyakrabban elõforduló szavak és szólásmódok gyûjteményével, nemkülömben a legszokottabb magyar és német saját szójárásokkal és egy magyar-német olvasókönyvvel. Pest, 1842. 3. kiadás, 1847., 4. és 5. jav. és bõv. kiadás, közrebocsátá Toepler Teophil Eduard, 1855., 6. jav. és megbõv. k. 1860. Pest, 10. k. 1882. Bpest, 11. k. 1887. 12. k. 1894. Bpest.)
Garay János versei. Buda, 1843. (A m. tudom. akademia 1844. decz. 24. nagygyûlésén 100 aranynyal jutalmazta).
Csapó Dániel. Hely n., 1844. (Gyászköltemény.)
Frangepán Kristófné. Költõi beszély. Pest, 1846.
Tollrajzok. Pest, 1846. Három kötet. (I. Novellák, népmondák és legendák. II. Genreképek, elmefuttatások és komolycsák. III. Tájrajzok és uti képek).
Szegszárdi bordal. Viszontlátás Szegszárdon. Pest, 4rét két levél. (1846-ban az elsõ a Pesti Divatlapban jelent meg, melyhez Thern Károly irt zenét, a másik ugyanakkor az Életképekben).
Emlény Földi János sírhalmának ákászültetésseli megtiszteltetésére a hadházi sírkertben tavaszhó 6. 1847. A pesti természetbarátok nevében. Hely n.
Az Árpádok. Történeti balladák- s mondákban. Hely n., 1847. (2. kiadás hely n., 1848.)
Ujabb versei 1843–1847. Kiadta a magyar irodalomterjesztõ társulat. hely n. 1848.)
Balatoni kagylók. Költeményfûzér. Budapest, 1848.
Szent László. Történeti költemény Eger, 1851–52. Két kötet. 2. kiadás. Pest, 1854. 4rét és Pest 1865. (Magyar Remekírók. 11. 12.)
Összes költeményei. Baráti megbizásból kiadta Ney Ferencz. Pest, 1854. arczk. (2. teljes kiadás. Pest, 1860. arczk. 4rét. (Elõszóval és életrajzzal Neytõl).
Magyar hölgy. Pest, 1860.
István fõherczeg körútja. G. J. hátrahagyott költeménye. Bpest, 1874. (Toldy Ferencz bevezetésével. Különnyomat a Kisfaludy-Társaság Évlapjai IX. kötetébõl.)
Az obsitos vitéz. Bpest, (1888. Históriák, Nóták 72.)
Regék Mátyás királyról. Bpest, 1869. (Hist., N. 91.)

Szerkesztette s kiadta a Hajnal cz. zsebkönyvet (1837- és 1838-ra), Landerer naptárát a Honi Vezért 1839–41-re, az Emlényt 1841–43-ra, a Kliegl Könyv két kötetét 1842-ben. Ugyanezen évben indította meg a Regélõ Pesti Divatlapot (melynek szépirodalmi részét aug. közepéig Erdélyi János szerkesztette, a tárczát G.), 1844. jún. végén búcsúzott el közönségétõl, midõn Vachot Imre vette át tõle a szerkesztést és Pesti Divatlap cz. folytatta.