Fidula
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A fidula egy korai, a „nép” körében elterjedt változata a hegedűnek. Ezért az angolban még ma is néha fiddlenek hívják a hegedűt.
A legfőbb eltérést az alacsonyabb láb adja, aminek köszönhetően egyszerűbb akkordokat játszani. Míg az ívesebb láb pontosabb és tisztább játékot tesz lehetővé, addig a fidula lapos lábával szinte gyerekjáték akár négy hangot tartalmazó akordok lejátszása.
A 10.-12. században kétféle formában létezett: palack, illetve körte alakú korpusszal. A 12.-15. században továbbfejlődött: a nyak elkülönűlt a korpusztól, és az egy darabból kivájt korpusz felváltotta a kávás építési mód. A 16. század negyvenes éveiben igen gyorsan eltűnt a korábbi templomi hangszer a műzenei gyakorlatból, és a népzenébe "szorult" vissza.
Rokona a gambáknak. A mai vonós hangszerek nagyrészt ennek a két hangszernek a kereszteződéséből jöttek létre.
Based on work by 