Ditirambus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
(gör. dithürambosz, lat dithyrambus)
A ditirambus (görögül dithürambosz, latinul dithyrambus) a klasszikus retorikában a bemutató beszéd egyik válfaja. A bemutatandó személyt vagy tárgyat eksztatikusan, felsőfokú jelzőkkel, nagy lelkesedéssel, áthevülten dicsérő beszéd, írás. Például:
- "...én szobámba zárkózva gondolkozom a hazáról, melynek nevében jöttem munkálni, és minden bizonnyal - küzdeni. Íme ez a haza, mely gyermekségem álmaiba, mely ifjú- és férfikorom érzelmeibe lángvonásokkal szövé szent képét! Ez a haza, melynek dicsőségeért meghalni oly régi s oly szép gondolata vala lelkemnek; s melynek háromszáz évű sebeit szívem alatt ezerszer érzem megújulni! Ez a haza, mely Plutarch hőseit olvastomban egyetlen egy ideála volt az ifjúnak; melynek nevével összeolvadt keblemben minden, amit hit, és remény, hűség és szerelem, - minden, amit az emberiség legforróbb és tisztább érzelmei nyújthatnak. És e hazáért szenvedett Hunyady hálátlanságot és üldözést; e hazáért rohant Szondi a halálba; e hazáért patakzott a Zrinyiek vére; e hazáért választott sok nemes önkényt számkivetést, szerelemből fosztván meg magát attól, amihez élte minden boldogságát kötötte."
(Kölcsey Ferenc: Országgyűlési Napló, 1832. december 13.)
 |
Ez a nyelvészeti lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by 