Dalton törvénye
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Dalton törvénye (kémia, fizika) szerint egy gázkeverék össznyomása egyenlő az egyes összetevőinek parciális nyomása összegének. Ezt az empirikus törvényt John Dalton 1801-ben állította fel mérései alapján és ideális gázokra érvényes.
Matematikailag: n számú gáz elegyének P nyomását az alábbi összeggel lehet kifejezni:
ahol 
jelenti ez egyes komponensek parciáális nyomását. A trövény azzal a feltételezéssel igaz, hogy a komponensek nem lépnek kémiai reakcióba egymással.
Ha Dalton törvényét Boyle–Mariotte-törvényével és Avogadro törvényével vetjük egybe, arra következtetésre jutunk, hogy egy ideális gázokból álló gáz keverékben egy gáz parciális nyomásának és az össznypmás viszonya egyenlő a móltörtjével.
ahol 
a teljes keverék m összetevőjéből az i-edik komponens móltörtje.
Az alábbi összefüggés lehetőséget ad bármelyik egyedi gázkomponens térfogat koncentrációjának meghatásozására:
ahol: 
az i-eik komponens koncentrációja ppm-ben kifejezve.
Dalton törvényét nem teljesen követik a valóságos gázok. Az eltérés nagyobb nyomásoknál jelentős. Ilyen esetekben a molekulák által elfoglalt hely szignifikánssá válik ahhoz képest, hogy mennyi az üres hely közöttük. Ezen kívül a kis átlagos távolság a molekulák között megnöveli a molekulák közötti erőket. Ezek közül a hatások közül az ideális gáz modell nem vesz figyelembe egyet sem.
Based on work by 