Andrej Belij

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Andrej Belij (Leon Bakst rajza)

Andrej Belij (oroszul: Андрей Белый), sz. Borisz Nyikolajevics Bugajev (1880. október 26., Moszkva - 1934. január 8., Moszkva)

Író, költő, antropozófus, az orosz szimbolizmus egyik képviselője.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Főbb művei
3 Irodalom
4 Egyéb

[szerkesztés] Élete

Apja Nyikolaj Vasziljevics Bugajev matematikaprofesszor, anyja Alekszandra Dimitrijevna (sz. Jegorova) zongorista volt.

A gyermek Andrej intellektuális és művészkörnyezetben nőtt fel, 16 évesen kezdett írni.

A gimnázium elvégzése után a Moszkvai Egyetemen fizika-matematikát tanult, 1903-ban doktorált.

1909-ben megismerkedik Aszja Turgenyeva (1890-1966) grafikusművésszel, akit (később) feleségül vesz.
1912-ben találkozik Belij először Steinerrel.
1914 márciusától a svájci Dornach-ban élnek. Közreműködnek a Goetheanum, az antropozófia központi épületének építésében.
1916-ban Belij fellelkesülve az oroszországi változásoktól, hazatér.

Komoly munkát végez az Orosz Antropozófiai Társaságban, ahol két év alatt több mint 300 előadást tartanak. Tagjai között volt többek között Mihail A. Csehov színész és Tatyjana Kiszeljova, aki Dornach-ban az euritmia tanítója volt.

Kiábrándul a forradalom véres következményeitől, majd különválik feleségétől, aki elhagyja Oroszországot.

1921-ben megismerkedik Klavgyija Vasziljevával (1886-1970), újra nősül.
1923-ban betiltják az Orosz Antropozófiai Társaságot, tagjait meghurcolják, sokan munkatáborokban végezték életüket.
1931-ben Belij levelet ír a bolsevista rezsimnek a Társaság és tagjainak üldöztetése miatt, ám minden eredmény nélkül.

Élete utolsó éveiben emlékiratain, valamint főművén dolgozott, melyet háromrészesre tervezett, címe: »A tudati lélek története« lett volna, ám a kézirat végül is befejezetlen maradt.