AJaX

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a lap egy webfejlesztési technikáról szól. A futballcsapat itt található: Ajax Amsterdam

Az Ajax (Asynchronous JavaScript and XML) egy webfejlesztési technika interaktív webalkalmazások létrehozására. A weblap kis mennyiségű adatot cserél a szerverrel a háttérben, így a lapot nem kell újratölteni minden egyes alkalommal, amikor a felhasználó módosít valamit. Ez növeli a honlap interaktivitását, sebességét és használhatóságát. A kifejezést először Jesse James Garrett használta 2005. februári cikkében, melynek címe Ajax: A New Approach to Web Applications. Később Garett kijelentette, hogy az Ajax nem betűszó.

Az Ajax a következő technikák kombinációja:

• XHTML (vagy HTML) és CSS a tartalom leírására és formázására.
• DOM kliens oldali script nyelvekkel kezelve a dinamikus megjelenítés és a már megjelenített információ együttműködésének kialakítására.
• XMLHttpRequest objektum az adatok aszinkron kezelésére a kliens és a webszerver között. Néhány Ajax keretrendszer esetén és bizonyos helyzetekben IFrame-et használnak XMLHttpRequest objektum helyett.
• XML formátumot használnak legtöbbször az adattovábbításra a kliens és a szerver között, bár más formátumok is megfelelnek a célnak, mint a formázott HTML vagy a sima szöveg.

Mint a DHTML, a LAMP vagy az SPA, az Ajax sem egy technológia önmagában, hanem egy kifejezés közösen használt technológiákra.

[szerkesztés] Történelem

A kifejezést először Jesse James Garrett használta 2005. februári cikkében, melynek címe Ajax: A New Approach to Web Applications. Garett a zuhany alatt gondolkodott a fogalmon, amikor rájött, hogy egy rövid kifejezésre van szükség, amin keresztül be tudja mutatni az ajánlott technológiákat egy megrendelőnek. Kásőbbi előadásokon Garett kijelentette, hogy az Ajax nem betűszó.

Bár az Ajax kifejezés 2005-ben született meg, az ajax megszületését lehetővé tevő technológia egy évtizeddel előtte jött létre a Microsoft Remote Scripting kezdeményezése kapcsán. A tartalom aszinkron betöltésének lehetősége, azaz egy már megnyitott oldal tartalmának frissítése az oldal újratöltése nélkül, ellenben már az IFRAME elemtípus (1996, Internet Explorer 3) és a LAYER elemtípus (1997 Netscape 4) idejére vezethető vissza. Mindkét elemtípusnak van egy src attribútuma, ami bármely létező URL-t képes fogadni. Egy JavaScriptet tartalmazó lap betöltésével, ami manipulálja a szülő lapot, ajax-szerű hatások érhetőek el.

A Microsoft Remote Scripting kezdeményezése egy elegánsabb megoldást nyújtott a problémára. Egy Java applet kérte le az adatokat, amivel a kliens oldal JavaScripten keresztül tudott kommunikálni. Ez a megoldás az Internet Explorer 4 és a Netscape Navigator 4 esetében volt használható. Később a Microsoft létrehozta az XMLHttpRequest objektumot az Internet Explorer 5-ben, és ezt a lehetőséget először az Outlook Web Access használta ki a Microsoft Exchange Server 2000 verzióban.

A Microsoft böngészőjének aszinkron képességeit kihasználva a General Interface 2001-ben kiadta a JavaScript alkalmazás keretrendszerét. Ez olyan megjelenítést, felhasználói élményt és teljesítményt biztosított a honlapoknak, ami eddig csak az asztali alkalmazások esetén volt elérhető. Támogatta a HTTP-alapú adatszolgáltatásokat is, követve az egyre dominánsabbá váló utat az XML és a XML Webszolgáltatások felé.

A webfejlesztő közösségek, eleinte a microsoft.public.scripting.remote hírcsoport majd később a bloggerek, gyorsan kifejlesztettek több technikát a különböző böngészőktől független, konzisztens eredmény biztosítására. 2002-ben a közösség kérésére létrehozták a Microsoft Remote Scriptinget, ami lecserélte a Java appletet az XMLHttpRequestre.

Mivel az XMLHttpRequestet ma már a legtöbb fontosabb böngésző támogatja, az alternatív technikákat már ritkábban használják. Elsősorban ott alkalmazzák őket, ahol a széleskörű kompatibilitás, a kis méret, illetve több oldal hozzáférése fontos.