Ábel Jenő
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ábel Jenő (Pest, 1858. július 24. – Budapest, 1889. december 13.): klasszika-filológus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1882).
[szerkesztés] Munkássága
A budapesti egyetem bölcsészeti karán 1877-ben doktori diplomát szerzett, majd hosszabb tanulmányutat tett Nyugat-Európában. 1879 után Budapesten előbb gimnáziumban, majd egyetemen tanított. Ő volt a budapesti Philologiai Társaság első titkára, majd az Egyetemes Philologiai Közlöny szerkesztője. Nagy jelentőségűek a magyarországi humanizmus történetére, a középkori latin irodalomra és a görög epikusok kézirataira vonatkozó kutatásai. Számos klasszikus (antik és reneszánsz kori) szöveg kiadása fűződik a nevéhez.
[szerkesztés] Főbb művei
- Magyarországi humanisták és a dunai tudós társaság (Ért. a nyelv- és széptud. köréből. VIII. 8. sz. Budapest, 1880);
- Adalékok a humanizmus történetéhez Magyarországon (Budapest, 1880);
- Egyetemeink a középkorban (Ért. a nyelv- és széptud. köréből. VIII. 8. sz., Budapest, 1881);
- A homeroszi Demeter-Hymnusról (Bp., 1885);
- Analecta nova ad historiam renascentium in Hungaria litterarum spectantia (posztumusz kiadvány Hegedűs István kiegészítéseivel, Budapest, 1903).
Based on work by 