Isten, áldd meg a magyart

Iz Wikipedije, proste enciklopedije

Isten, áldd meg a magyart (madžarsko Bog, blagoslovi Madžare), znana tudi kar kot Himnusz je uradna državna himna Madžarske.

Besedilo pesmi je leta 1823 napisal Ferenc Kölcsey s podnaslovom A magyar nép zivataros századaiból (iz viharnih stoletij madžarskega ljudstva). Leta 1844 je direktor Madžarskega narodnega gledališča razpisal natečaj za uglasbitev pesmi. Zmagal je Ferenc Erkel, eden najbolj znanih madžarskih opernih skladateljev. Pesem se je razširila med vstajo v letih 1848 in 1849, uradno pa je postala državna himna leta 1903. Kljub temu, da je bila madžarščina materni jezik le 41% prebivalstva ogrskega dela Avstro-Ogrske, je uradno obstajala le različica v madžarščini in v tem jeziku so jo morali peti tudi Slovaki, Rusini, Nemci, Romuni, Hrvati idr., kljub temu, da so za številne narodne manjšine v avstrijskem delu cesarstva obstajale mnoge uradne jezikovne prilagoditve Cesarske himne.

Besedilo pesmi ima religiozno vsebino (in se še dandanes prepeva ob koncu maš), zato je komunistična oblast leta 1949, hkrati z zamenjavo grba, zadolžila pesnika Gyulo Illyésa in skladatelja Zoltána Kodálya, da himno prilagodita novim časom. Zamisel je s Kodályjevimi besedami »Čemu? Saj je stara himna dovolj dobra!« za vedno propadla.

Ravno tako niso uspeli poskusi, da bi Himnusz nadomestili z manj zapleteno in priljubljeno pesmijo Szózat, ki se prične z verzom »Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar« (Neomajno bodite zvesti vaši domovini, o Madžari), ima pa kljub vsemu status neuradne himne.

Izmed osmih kitic pesmi se ob uradnih priložnostih po navadi izvaja le prva kitica.

Ob vojaških slavnostih na državni ravni se pogosto izvaja tudi Rákóczijeva koračnica, pesem brez besedila, ki jo je uglasbil Hector Berlioz.

[uredi] Besedilo

Spodaj je podano izvirno besedilo v madžarščini ter dobesedni prevod prve kitice iz nemščine v slovenščino.

Isten, áldd meg a magyart

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját e hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.

Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvák hő szeméből!

Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Bog, blagoslovi Madžare

Bog, blagoslovi Madžare
s svojo dobro voljo in obiljem.
Iztegni k njim svojo zaščitniško roko,
ko se borijo s sovražniki!
Njim, ki jih je že davno raztrgala nesreča,
prinesi jim brezskrbno leto!
To ljudstvo se je že dovolj pokorilo
za preteklost in prihodnost.