Zsutai János
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Zsutai János (Tiszanána, 1840. augusztus 18. – Budapest, 1871. április 24.) költő, lantos.
Elemi iskoláit szülőhelyén végezte, középiskolai tanulmányait a miskolci református gimnáziumban Lévai József vezetése alatt, 1856-tól a debreceni kollégiumban, ahol 1864. a teológiai tanfolyamot is elvégezte, majd 1865-ben a kollégium elhagyása után tanító lett a Csapó utcai leányiskolában. Ezalatt feltűnt szépirodalmi dolgozataival, és nagy jövőt jósoltak neki, azonban könnyelmű életmódja megakadályozta ebben. 1867 elején Debrecenben egy kávéházi verekedés alkalmával zsebkésével leszúrt egy polgárt, aki néhány napon belül meg is halt. A vizsgálati fogság beszámításával 8 évi fogságra ítélték, 1870. augusztus 1-jén azonban kegyelmi úton kiszabadult a munkácsi börtönből és Pestre jött, ahol napidíjas írnoki állást kapott az óbudai koronai uradalomnál. Lelki egyensúlya mégsem állt helyre és végül a budapesti Lánchídról a Dunába vetette magát.
[szerkesztés] Művei
A debreceni ifjúság önképzőköre kiadta verseit ’’Zsutai János költeményei’’ címen, Csiky Kálmán életrajzi bevezetőjével. Dalai és kivált költeményei mély érzés és jelentékeny költői tehetség jelei.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A Pallas Nagy Lexikona
Based on work by 