Zalakaros

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 46.56057° k. h. 17.12299°

**Zalakaros**

Régió	Nyugat-Dunántúl
Megye	Zala
Kistérség	Nagykanizsai
Rang	város
Terület	17,17 km²
Népesség
Összesen: 1625 fő (2005) Népsűrűség: 94,64 fő/km²
Irányítószám	8749
Körzethívószám	93
Térkép é. sz. 46.56057° k. h. 17.12299°	település Mo. térképén

Zalakaros Zala megye délnyugati részén, Keszthely és Nagykanizsa között fekvő üdülőváros, amely a településen működő termálfürdőnek köszönheti idegenforgalmát.

[szerkesztés] Közlekedés

A település elsősorban a Galambokról induló Zalaapátin, Zalacsányon és Zalaszentgróton át Zalabérig futó észak–déli úton lehet megközelíteni, de mellékút köti össze Zalakomárral is.

A városban autóbuszállomás üzemel, amelynek elsősorban a távolsági közlekedésben van fontos szerepe. A legfontosabb járatok Budapest, Hévíz, Keszthely, Marcali, Nagykanizsa, Veszprém, Zalaegerszeg és Zalakomár felől érkeznek.

[szerkesztés] Története

A település első említése 1254-ből való Korus néven. Ekkor a faluban földdel rendelkező, magyar ajkú várszolgák éltek, majd IV. Béla király felesége idegen telepeseket hozott ide.

1430-ban épült meg temploma az akkor már valószínűleg Somogy megye részét képező településen. A török idők komoly terheket róttak a falura, mivel mind a törökök, mind a Kanizsa várában szolgáló végvári katonák dézsmálták az ittélők terményeit. Ennek következtében lakossága szinte teljes mértékben elfogyott.

A XVIII. században mint mezővárost említik a települést, amely azonban csak a környező mocsarak XIX. század végi, elsősorban a Déli Vasút megépítéséhez köthető lecsapolását követően indulhatott kisebb fejlődésnek. Az 1920-as években kapcsolódott be a közlekedésbe helyközi autóbusz járatokkal. Ekkortájt épült meg a helyi postahivatalt is. A II. világháborút követően megindult az elvándorlás, melynek elsődleges iránya a nagyban iparosodó Nagykanizsa lett.

1962-ben termálvizet találtak a településen, amely következtében beindult az idegenforgalom, a község látványos fejlődést produkált, a lakosságszám ismét nőni kezdett. 1984-ben kapott nagyközségi rangot. 1987-ben új óvoda, illetve gázvezeték-hálózat, majd 1990-ben új iskola létesült. Zalakaros a rendszerváltás után is jelentős idegenforgalmi központ maradt, ám a térségben megjelenő újabb gyógyfürdők komoly konkurenciát jelenthetnek a 2002-ben városi rangot kapott településnek.