William Miller
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
William Miller (Pittsfield, 1782. február 15. - 1849. december 20.) adventista prédikátor.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Kezdetek
Az amerikai Massachusetts állambeli Pittsfieldben 1782. február 15.-én. Négyéves korában költöztek a New York-i Low Hampton[1] kis falvába. Kilencéves koráig az anyja tanította, majd a frissen alapított East Poultney District Schoolba íratták. Nincs adat arról, hogy 18 éves kora után tovább tanult volna, de sokféle könyvet elolvasott; több könyvtárban volt bérlete (Judge James Witherell és Matthew Lyon - kongresszusi képviselő - Vermontbeli fairhaveni magán könyvtára, Alexander Cruikshanks New York-i Whitehallbeli könyvtára).
1803.-ban Lucy Smitht vette feleségül; felesége szülővárosa, a vermonti Poultney közelébe költözött, ahol farmerként tevékenykedett. Több civil hivatal betöltésére is megválasztották itt, mint a helyi rendőrparancsnoknak . 1809.-ben helyettes sheriff, majd valamikor békebíró lett. A Vermonti Hadseregcsoportban is szolgált; 1810. július 21.-én zászlósnak léptették elő. Viszonylag tehetős embernek számított, mivel saját háza, földje és legalább két lova is volt.
Nem sokkal Poultneybe költözése után, felhagyott baptista gyökereivel és deista lett. A naplójába így ír erről: „Megismerkedtem a falu [(Poultney)] ]elöljáróival, akik meggyőződéses deisták voltak; de ennek ellenére jó polgárok, és erkölcsös, komoly emberek. Kezembe adták Voltaire, [David] Hume, [Thomas] Paine, Ethan Allen és más deista író könyvét.” (Apology and Defence, William Miller, p.24).
[szerkesztés] Tevékenysége
Miller ismert, tevékeny Szabadkőműves volt - amit Sylvester Bliss biográfustól tudunk. Whitney R. Cross szerint a York Rite Kőművesekhez tartozott[2]. H. Y. Smith és W. S. Rann úgy említik, mint egyike annak az ötvenegy embernek akik irányítják a várost[3]. Miller Kapitány bejegyzés feltűnik a Morning Star Páholy - ami állítólag az 1800-as években jött létre Poultneyben - korai mesterei között [4]. 1832. november 17.-i Truman Hendryxnek írt levelében egy szabadkőműves-ellenes személy halálának örvendezett[2]. Az 1816.-i megtérése után jól dokumentáltak a kőműves-ellenesekről tett kijelentései, és nem talált ellentmondást a baptista vallásos hit és a Szabadkőműves világlátás között. A Poultney környéki páholyok azonban 1832-ben bezártak egy Szabadkőműves-ellenes megmozdulás következtében. 1833. szeptember 12.-én már a Baptista Egyház ministránsaként tevékenykedett; ezután úgy tűnik, hogy a kőművességben nem töltött be aktív szerepet. Egyes bizonyítékok arra mutatnak, hogy 1834 vagy még később fordult csak el a mozgalomtól[4].
It seemed to me that the Supreme Being must have watched over the interests of this country in an especial manner, and delivered us from the hands of our enemies....So surprising a result, against such odds, did seem to me like the work of a mightier power than man. | ||
Memoirs of William Miller, Sylvester Bliss, p. 52-53 |
Az 1812.-es háború kitörésekor a verlonti Burlingtonba utazott egy csapat helybelivel együtt, ahol csatlakozott a XXX. Gyalogos Ezredhez, mint az Egyesült Államok hadseregének zászlósa. Toborzótisztként tevékenykedett a háború legnagyobb részében, 1814. február 1.-jén kapitányi rangra emelték. A Plattsburgi Csata volt az első akciója, az amerikai seregek megfutamították a sokszoros túlerőben lévő briteket; ezt isteni csodának látta, és kételkedni kezdett a deizmusban.
A háború véget ért, majd 1815. június 18.-ban őt is leszerelték. William Miller visszatért Poultneybe, de nem sokkal később családjával visszaköltözött Low Hamptonba. Ebben az időben elsősorban a halállal és a halál utáni élettel kapcsolatos dolgok érdekelték. Nagy hatást gyakorolt rá apja és nővére halála, és a háborúban átélt borzalom. Úgy találta, hogy csak két lehetőség merülhet fel a halál után: megsemmisülés vagy elszámoltatás - egyik lehetőség sem tetszett Millernek.
Megpróbálta visszanyerni a baptizmusba vetett hitét; először össze kívánta egyeztetni a deista és baptista tételeket. Versről versre elemezte a Bibliát, úgy találta, hogy a posztmillennializmus (Jelenések 20. fejezetében leírt 1000 év előtt jön el Jézus Második Eljövetele; ellentéte a premillennializmus) nem Bibliai tanítás, azt állította, hogy az eljövetel dátuma megtalálható a bibliai próféciákban.
[szerkesztés] Megállapításai
Jézus az ezer éves millennium után fog eljönni. A Dániel 8:14 versre alapozta az időpont számítását („És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.” - Károli Gáspár - Dániel könyve (Dán) ). A napok és az évek egymásba helyettesíthetőségének doktrínáját („day-year principle”) fogalmazta meg. A szentély (szanktuárium) megtisztítása a Föld tüzzel való megtisztítását jelképezi, ami Jézus Második Eljövetelekor fog bekövetkezni. A 2300 napos időszak i.e. 457-ben kezdődött, amikor a Perzsa Artaxerxész elrendelte Jeruzsálem újjáépítését. Így 1843-ban telik le az 1000 év, és akkor tér vissza Jézus.
1823.-ig csak egyedül tanulmányozott, hogy meggyőződjön számításának helyességéről, majd terjeszteni kezdte. Már 1822.-ben összeállította 20 pontból álló füzetét. Csak 1831. augusztus 7.-én, a hónap első vasárnapján a New York-i Drezdában kezdett el publikálni.
[szerkesztés] Tanainak terjedése
1832.-ben egy 16 részből álló cikksorozatot tett közzé a Vermont Telegraph baptista lapban. Elárasztották a levelek és az érdeklődő vendégek. 1834.-ben már nem tudott személyesen eleget tenni a hitszónoki meghívások sokaságának és a kérdések megválaszolásának, így kiadta tanításainak 64 oldalas vázlatát, a traktátus Evidence from Scripture and History of the Second Coming of Christ, about the Year 1843: Exhibited in a Course of Lectures címen jelent meg. 1840.-re a helyi kétes hírű, zavaros vallási mozgalom nemzeti méreteket öltött. Joshua Vaughan Himes - A Montanabeli bostoni Chardon Street Chapel lelkipásztora - lett az egyik kulcsfigurája ennek az időszaknak, aki publikációs tapasztalattal és lehetőségekkel rendelkezett. Himes csak 1842.-ben fogadta el teljes mértékben Miller tanait. Ennek ellenére Himes a Signs of the Times kéthetente megjelenő folyóiratot biztosította Miller számára, melynek első száma 1840 február 28.-án jelent meg.
[szerkesztés] Krisztus Második Eljövetelére várva
A támogatóinak nyomása ellenére sem jelentett ki határozott dátumot az Úr Második Eljövetelének bekövetkezésére vonatkozóan; azonban 1843. március 21. és 1844. március 21. közé (rabbinikus júdaizmus naptár szerinti egy év) szorította ezt az intervallumot[5]. 1844. március 21. elmúlt minden incidens nélkül, 1844. április 18. lett az új dátum a karaita zsidók naptára alapján[6]. Azonban ez a dátum is elmúlt Krisztus visszatérése nélkül. Beismerte, hogy tévedett, de továbbra is hirdette, hogy Jézus Második Eljövetele már a kapuban van.
Our fondest hopes and expectations were blasted, and such a spirit of weeping came over us as I never experienced before....We wept, and wept, till the day dawn. | ||
Quoted in Millennial Fever, George R. Knight, p.218 |
1844. augusztusában a New Hamphire-i Exeterben tartott összejövetelen Samuel S. Snow közvetítette az új dátumot. Beszédét "Heted-havi Üzenet" vagy "Igazi Éjféli Siralom" néven emlegetik, amiben 1844. október 22.-t jelölte meg.
Október 23.-án is ugyan úgy kelt fel a nap, mint bármely más napon; ez lett a millerita mozgalom követőinek Nagy Kiábrándulása. A legtöbb millerita egyszerűen felhagyott a hittel, de burjánzani kezdtek az új nézőpontok is. Miller továbbra is várta a második eljövetelt, de úgy gondolta, hogy emberi eredetű és téves a felállított kronológia.
1849. december 20.-án bekövetkezett haláláig várta az eljövetelt, Low Hampton közelében temették el. Háza ma múzeumként működik [7], egy bejegyzett amerikai Nemzeti Történelmi Mérföldkő (http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_National_Historic_Landmarks_by_state).
[szerkesztés] Hatása
A milleriták 50.000 és 500.000 közötti főt adtak, Miller hagyatékát az Adventista Keresztény Egyház (61.000 taggal), Hetednapi Adventista Egyház (14.000.000 taggal) viszi tovább. Számos közösség a Nagy Kiábrándulás megrázkódtatásából emelkedett ki, mint a Bibliakutató mozgalom.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ Hampton északi külső tanyasi része Low Hampton
- ↑ 2,0 2,1 The Burned-over District: A Social and Intellectual History of Enthusiastic Religion in Western New York, Whitney R. Cross, p. 288
- ↑ History of Rutland County Vermont with Illustrations & Biographical Sketches of Some of Its Prominent Men & Pioneers, 1886
- ↑ 4,0 4,1 http://www.rootsweb.com/~vermont/RutlandCountyHistorypage30.html
- ↑ Quoted in William Miller and the Advent Crisis, Everett N. Dick, p. 96-97
- ↑ Millennial Fever, George R. Knight, p. 163-164
- ↑ William Miller's Home
- millerita mozgalom
- Elder James White: Sketches of the Christian Life and Public Labors of William Miller (életrajz)
- William Miller: Evidence From Scripture and History of the Second Coming of Christ, About the Year 1843 (tanítása)
- Signs of the Times (újság)
- Midnight Cry (újság)
- John H. Martin: William Miller: The End of Time and the Adventist Sects (könyv)
- Miller Overthrown (kortárs kritika)
- Adventizmus Archív, amely Miller több írását is tartalmazza
- H. Y. Smith és W. S. Rann: History of Rutland County Vermont with Illustrations & Biographical Sketches of Some of Its Prominent Men & Pioneers