Verőce

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk a horvátországi városról szól. További jelentéséhez lásd: Verőce (Pest megye).

Verőce (horvátul Virovitica, németül Wirowititz) város a mai Horvátországban, Verőce-Drávamente megye (horvátul: Virovitičko-podravska županija) székhelye. Az egykori Verőce vármegye névadó települése.

[szerkesztés] Fekvése

A település fontos utak kereszteződésénél keletkezett, ott, ahol a festői Bilogora-hegység és a Pannon síkság találkozik. A hozzá tartozó települések: Golo Brdo, Jasenaš, Korija, Milanovac, Podgorje, Požari, Rezovac, Režovacke Krčevine és Sveti Đurađ.

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve valószínűleg folyónévből ered, ez a régi magyar Uereucea (= olyan víz, amelyben sok az örvény). Más magyarázat szerint egykori pénzverdéjéről kapta a nevét.

[szerkesztés] Története

Első írásos említése Kálmán herceg 1234-ben kiadott kiváltságlevele, melyben Wereucha néven említik. 1242-ben IV. Béla innen adta ki a Zágrábot szabad királyi várossá nyilvánító bulláját. A város a királyi család tagjainak kedvelt tartózkodási helye volt, ahol nyári palota is állott. Gyakran tartózkodott itt Mária királyné, IV. Béla felesége, és öccse, Kálmán herceg is. A tatárjárás pusztítása után a várost valószínűleg megerősítették, fából készült erődítményt építettek, mely köré vizesárkot ástak, és a Verőce patak vizét vezették bele. A középkorban épült Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt temploma, és két kolostor is. A ferenceseket Mária királyné hozzatta a városba 1250 és 1270 között, nem sokkal később pedig domonkos szerzetesek is érkeztek, Erzsébet királyné hívására. Verőce vármegyét Erzsébet királyné 1275-ben kiadott oklevele említi először.

Egykori várkastélyát Marcali Imre és János építtette 1448 előtt. Később is a Marcali családé, de mára nyoma sem maradt. 1500-ban II. Ulászló király országgyűlést tartott itt. Ulama pozsegai szandzsákbég török serege 1552-ben foglalta el a várost. A török uralom alatt délről pravoszláv szerb telepesek érkeztek. A 120 éves török uralom alatt a település külsőre is tipikus török mezőváros képét mutatta. A város 1684-ben szabadult fel a török uralom alól.

A település a török kiűzése után a 17. század végén indult fejlődésnek. Mária Terézia uralkodása alatt a verőcei uradalmat a Pejačević család szerezte meg. Ez újabb lökést adott a város és környéke fejlődésének. A mocsaras területeket lecsapolták, gyümölcsfákkal telepítették be, halastavakat építettek és szőlőket telepítettek. Ekkor épült a ferences kolostor és a Szent Rókus templom, a horvát barokk építészet kiemelkedő alkotásai, valamint a barokk Pejačević-palota. 1804-ben a Pejačević család a város közepére barokk-klasszicista stílusú várkastélyt építtetett, melyet pompás park övez, mely ma is a város kedvelt zöldövezete és pihenőhelye.

1910-ben 8140 lakosából 5788 horvát, 1352 magyar, 570 német és 165 szerb volt. A trianoni békeszerződésig Verőce vármegye Verőcei járásának székhelye volt. 2001-ben a város 22 619 lakosából 20 945 horvát volt.

[szerkesztés] Látnivalók

Szent Rókus templom (18. század).
Pejačević-kastély (19. század).
A várostól nem messze a Drávamente gazdag bortermővidéke húzódik, kitűnő borokkal, nagyszerű kilátással a festői dombos-völgyes tájra.