Timpanon
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A timpanon, eredeti jelentése szerint ókori zeneszerszám, az építészetben nevét ablak- és ajtózáradék felett alkalmazott díszítések megnevezésére is használták. Az építészetben általában a nyeregtetős épületek háromszög alakú orommezője, illetve fülkéje, amelyet általában szobordíszekkel töltöttek ki. A timpanon formája és helye az épülethomlokzaton az ábrázolandók kompozícióját kötötté tette, az előreugró eresz pedig az érvényesülését zavarta, amin úgy segítettek, hogy a timpanon hátfalát előre hozták, a figurákat pedig megemelt talapzatra helyezték. A görög templomok timpanondíszeinek a legkorábbi időkben bajelhárító szerepük volt, legtöbbször Gorgó-ábrázolás került a szimmetrikusan elhelyezett állatalakok közé (Korküra), majd a templom istenével, vagy a várossal kapcsolatos mitológiai jelenetek kerültek a képmezőbe (Olümpiai Zeusz-templom).
[szerkesztés] Források
Művészeti lexikon (Akadémiai kiadó, Budapest, 1965)
Based on work by 