Szudétanémetek

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szudétanémeteknek tág értelemben az eredetileg a történelmi Csehország (Bohémia) és Morvaország (Morávia) peremkerületén élő, majd onnan a II. világháború után elűzött, kitelepített németajkú lakosságot és leszármazottjaikat értjük. A fogalom később (vitatottan) leszűkült a csak az első Csehszlovák Köztársaság idejének (1918-1938) csehországi német állampolgáraira.

Tartalomjegyzék

1 Rövid történelem
- 1.1 A szudétanémetek elűzésének előzménye
2 Híres szudétanémetek
3 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Rövid történelem

A „szudétanémet” kifejezés a XX. század elején alakult ki, s az I. világháború, pontosabban az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása után gyűjtőfogalomként vált meghatározóvá az 1918-ban kikiáltott Csehszlovákia cseh területein élő kevert (bajor, frank, szász és sziléziai származású) német kisebbség megnevezésére.

Az 1930-as évek gazdasági válsága és az eldurvult parlamenti választások tovább élezték a csehszlovák politikai helyzetet, s a lakosság spontán reakciói már az egyes nemzetiségi területek közbiztonságát veszélyeztették. A kialakult helyzet egyesítette a különben igen vegyes származású, képzettségű, vagyoni helyzetű és politikai hozzáállású németséget, akik egyrészt egységesen a nacionalista Szudétanémet Pártra (ném.: Sudetendeutschen Partei, SdP) adták voksukat, másrészt később számos híradófelvételen rögzítetten valóban kitörő örömmel, egy szívvel-lélekkel fogadták a bevonuló, az átlag szudétanémet számára végre teljes közbiztonságot, nyugalmat s német nyelvű állami, helyhatósági ügyintézést biztosító német csapatokat. A német közigazgatás ennek köszönhetően rendkívül gyorsan épült ki, széles polgári támogatást élvezve. A zsidó- és szlávellenes, a cseh politikai ellenzéket teljesen kiírtó törvényeket így igen gyorsan, ijesztő precizitással hajthatták végre, ami aztán a II. világháború után alapot szolgáltatott arra, hogy a Beneš-dekrétumok értelmében a szudétanémeteket a nemzetiszocializmus minden tettéért a „kollektív bűnösség” jegyében brutálisan elítéljék, megbélyegezzék és elűzzék.

Csehszlovákia feldarabolását és az ún. Cseh-Morva Protektorátus létrejöttét az 1938. szeptember 29-én a III. Birodalom, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország által aláírt ún. Müncheni Egyezmény (Münchner Abkommen) készítette elő.

A II. világháború után létrejött második Csehszlovák Köztársaság területéről elűzött szudétanémetek édekképviseletét évtizedek óta a Bajorországot kormányzó Keresztényszociális Unió, a CSU vállalja.

[szerkesztés] A szudétanémetek elűzésének előzménye

Masarýk, Csehszlovákia alapító elnöke így nyilatkozott egy interjúban, az akkori egyik vezető francia lap "Le Matin" számára (1919 január 10-e)

Történelmi határaink majdnem egybeesnek a nemzetiségi határokkal. Csak a cseh négyszög északi és keleti szélein találtható német többség az elmúlt évszázadok betelepülései következtében. Ezeknek az országidegeneknek a részére talán lehetséges egy bizonyos modus vivendi, és ha megbízható polgároknak bizonyulnak, még az is lehetséges, hogy parlamentünk [...] valamilyen autonómiát biztosít részükre. Ellenkező esetben meg vagyok győződve arról, hogy ezen területek gyorsan némettelenítve lesznek.

[szerkesztés] Híres szudétanémetek

Johannes von Saaz, Maria von Ebner-Eschenbach, Adalbert Stifter, Rainer Maria Rilke, Gertrud Fussenegger, Otfried Preußler, Christoph Willibald Gluck, Johann Wenzel Stamitz, Gustav Mahler, Fidelio Finke, Walter Hensel, Balthasar Neumann, Alfred Kubin, Ferdinand Staegel, Oskar Kreibich, Heribert Losert, Franz Metzner, Josef Maria Olbrich, Ferdinand Tietz, Ernst Mach, Thaddäus Haenke, Franz Josef Gerstner, Sigmund Freud, Gustav Fochler-Hauke, Karl und Gerti Cori, Herwig Schopper, Ferdinand Porsche, Josef Ressel, Gregor Mendel