Szondi-teszt
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Szondi-teszt egy pszichológiai vizsgálati eszköz. Nevét alkotójáról, Szondi Lipót magyar származású svájci pszichiáterről kapta. Jellegét tekintve az averbális, projektív, választásos tesztek sorába tartozik (hasonlóan pl. a Lüscher-teszthez).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A teszt bemutatása
[szerkesztés] A teszt apparátusa
[szerkesztés] A kártyák
A Szondi-teszt materiálisan 48 db, nagyjából gyufásdoboz-méretű, egy-egy fekete-fehér arcképet ábrázoló kártyából áll. A kártyák egy hatrekeszes dobozban vannak, nyolcas csoportban. Minden egyes csoport egy sorozatot alkot.
A sorozaton belül minden kártyának van egy betűjele; minden sorozatban található egy-egy h, s, e, hy, k, p, d és m jelű kártya. A kártya hátoldalán fel van tüntetve a sorozatszám római számmal, I-től VI-ig, a sorozaton belül a kártya sorszáma arab számmal 1-től 8-ig, valamint a betűjel. A teszt használatában a sorozaton belüli sorszám irreleváns.
[szerkesztés] A tesztlap
A teszt felvételéhez két táblázat szükséges. Mindkettő ugyanolyan beosztású; az előre nyomtatott tesztlapon egymás alatt helyezkednek el, és az alsó méretét tekintve szemmel láthatóan kisebb. A fölső táblázat neve előtér, az alsóé háttér.
Egy táblázat 8 oszlopból áll, ezeket a fejlécben a kártyák betűjeleivel jelöljük, balról jobbra a fenti sorrendben. A nyolc oszlopot faktoroknak nevezzük. A faktorok kettesével vastagabb vonallal vannak elválasztva, és így négy szélesebb oszlopot, ún. vektort alkotnak. A vektorokra nagybetűkkel hivatkozunk, sorrendben S, P, Sch és C megjelöléssel.
Vízszintesen a táblázat 12 sorból áll, az alsó 6-ot a felső 6-tól vastag vonal választja el. A sorokat arab számmal jelöljük, mindkét irányban 1-től 6-ig. A számozás lefelé és fölfelé egyaránt a vastag vonaltól indul.
[szerkesztés] Az összesítő lap
Az ún. tízprofilos módszernél külön táblázatok szolgálnak az egyes tesztfelvételek összesítő lejegyzésére, ill. a számítások elvégzésére.
[szerkesztés] A teszt felvétele
A vizsgálatvezető (vv.) és a vizsgált személy egy asztalnál ülve (vsz.) egymással szemben helyezkednek el. A vv. kiveszi az első nyolc kártyát, és két, egyenként négy kártyát tartalmazó sorban, arcképpel felfelé kirakja a vsz. elé, lehetőleg úgy, hogy a vsz. egyszerre pillanthassa meg mind a nyolc kártyát, miután a vv. visszahúzta a karját.
- A vv. arra kéri a vsz-t, hogy ebből a nyolc arcképből válassza ki a két, számára legrokonszenvesebbet, és a két kiválasztott kártyát adja át neki. Mindenképpen szükséges választani: ha mindegyik arcot ellenszenvesnek találja, akkor a két legkevésbé ellenszenvest kell kiválasztania. Ha ez megtörtént, a vv. az előtérnek a választott kártyák betűjelének megfelelő két oszlopában 1-1 X-et ír a vonal fölötti első sorba.
- A vv., anélkül hogy változtatna a maradék hat kártya sorrendjén, felkéri a vsz-t, hogy válassza ki a két legellenszenvesebb arcot. Ha megtörtént, a vv. a kártyák betűjelének megfelelő két oszlopban 1-1 X-et ír a vonal alatti első sorba.
- A vv. a megmaradt négy képet egy sorba rendezi, és arra kéri a vsz-t, hogy válassza ki azt a két arcot, amelyik még aránylag szimpatikus. A két kiválasztott képet a háttér táblázatának fölső részébe jegyzi fel, az előtérhez hasonló módon.
- A vv. a fennmaradt két képet a háttér alsó részében könyveli el.
Ezt követően mind a nyolc kártyát visszateszi az I. rekeszbe. Ugyanez a procedúra ismétlődik meg a többi sorozattal. Amíg valamelyik faktorban az 1. sor (fölül vagy alul) üres, a vv. oda teszi az X-et. Ha az első sorban már van X, akkor a 2.-ba stb.
A választások során a vsz. a 48 arcképet 4 csoportba sorolta. Az elsődleges választások tulajdonképpeni eredményeként 12–12 kép került a rokonszenves, ill. ellenszenves csoportba – ennek megfelelően 12–12 db X jel szerepel az előtér felső és alsó részében, valamilyen módon elosztva a 8 faktorban. A másodlagos választással a fennmaradt 24 képet is ketté osztotta, és ennek megfelelően ugyancsak 12–12 jelet látunk a háttér fölső és alsó részében. Ezzel elkészült a profil.
[szerkesztés] A profil jelölése
[szerkesztés] Ellenőrzés
Ha nem hibáztunk a jegyzőkönyvezésnél, akkor a vastag vonal fölött és alatt mind az előtérben, mind a háttérben 12–12 db, az egyes faktorokban fölül és alul, az előtérben és a háttérben összesen 6–6 db X szerepel (a hat sorozatnak megfelelően). (Kisebb a hibázás lehetősége, ill. könnyebb az utólagos hibajavítás, ha a teszt felvételénél nem X-et írunk a cellákba, hanem az adott sorozat számjelét 1-től 6-ig.)
[szerkesztés] A faktorok jelölése
Először az előteret jelöljük. A profilt faktoronként értékeljük, annak megfelelően, hogy hány X található benne, és ezek hogyan oszlanak meg vonal fölött és alatt. Egy faktorban – a többitől függetlenül – minimum 0, maximum 6 jel lehet. A teszt alapelve, hogy egy választás nem választás, egyik irányban sem. Ezért ha a faktor üres, vagy szimpatikus és antipatikus választásból is legfeljebb 1 db-ot tartalmaz, akkor a faktor a 0 jelet kapja. Ha a vonal fölött legalább 2 db jel van, alul pedig legfeljebb 1, a faktort + jellel, fordított esetben (alul legalább 2 db, fölül legfeljebb 1) – jellel jelöljük. Ha alul is, fölül is van legalább 2–2 db jel, a faktor a ± jelet kapja. (Ez kiolvasva praktikus okokból nem „plusz-mínusz”, hanem „megosztott”.) Ha valamelyik irányban 4, 5 vagy 6 választás történt, akkor az alapjel mellé annyi db felkiáltójelet teszünk, ahánnyal nagyobb a szám 3-nál. Ilyenkor telített reakcióról beszélünk.
Egy faktor lehetséges jelei tehát a következők:
- +!!!
- +!!
- +!
- +
- ±
- 0
- –
- –!
- –!!
- –!!!
Ugyanígy járunk el mind a nyolc faktornál, majd a háttérnél is. A háttér jelölése során egyetlen különbség van: ha valamelyik faktorban csupán 1 jel található, vagy egy sem, akkor azt nem 0-val, hanem áthúzott nullával jelöljük, és kényszer-nullának nevezzük. Azért kényszer-nulla, mert a profil ilyenkor nem a vsz. tényleges választását tükrözi, hanem a teszthelyzetből (a sorozatok korlátozott számából) adódik. A kényszer-nulla jelű háttér-faktorokat az értelmezésnél nem tudjuk figyelembe venni, szemben a 0 jelűekkel, amelyek tényleges választást tükröznek. A háttérben tehát 0 jelet akkor és csak akkor kap egy faktor, ha a vonal alatt és fölött pontosan 1–1 X látható.
[szerkesztés] A vektorok jelölése
Ha az S vektor h faktorában + van, az s faktorában pedig ±, azt standard módon így jelöljük:
- S = + ±
A négy vektor, azokon belül a 2–2 faktor sorrendje rögzített; ez megkönnyíti a profil egészének jelölését. Egy egyszerűsített, mégis egyértelmű profil-jelölés végeredményben tehát pl. így nézhet ki:
- + ± | 0 –! | – + | +!! +
[szerkesztés] Elméleti háttér
[szerkesztés] A sorsanalitikus ösztönrendszer
Szondi Lipót pszichiátriai gyakorlatában kiemelt szerepet kapott a páciensek családi hátterének föltérképezése, a családfakutatás. Spontán megfigyelései, majd szisztematikus vizsgálatai nyomán alakította ki elméleti magyarázó rendszerét, amely a sorsanalízis nevet kapta.
A sorsanalízis kiinduló feltevése, hogy az ember élete (sorsa) választások sorozatában bontakozik ki: az ember választ magának foglalkozást, ismerősöket, partnert, családot, és végső soron döntéseivel implicite önmaga választja ki betegségeit és halálát is. A családfakutatásokból szerzett tapasztalatok arra vezették Szondit, hogy e választások csak részben tekinthetők az egyén szuverén döntésének; a választások jellege családon belül igen gyakran bizonyos mintázatokat követ. Adódott a következtetés, hogy életünk során választásainkban ösztöneinknek engedelmeskedünk, s ezeket az ösztönöket annak rendje s módja szerint genetikusan örököljük.
A sorsanalízis kulcsfogalma tehát az ösztön. Szondi úgy találta, hogy az ember ösztönös működésének komplexitása végsősoron négy ún. ösztönkörre redukálható. A teszt vektorai az ösztönköröknek felelnek meg. E négy ösztön mindegyikét két-két ösztöntényező határozza meg. Mindegyik ösztöntényezőre egy-egy betűjellel hivatkozunk, pl. e. Ezek az ösztöntényezők adják a teszt faktorait. Az ösztöntényezők az ember életében szintén két-két irányban nyilvánulhatnak meg: ezt nevezzük ösztöntörekvésnek. Ezeket plusz, ill. mínusz jellel jelöljük, pl. +e vgy –e. Az ösztöntörekvések tesztológiai megfelelője a rokonszenves (+) és ellenszenves (–) választás. Így 16 ösztöntörekvésről beszélhetünk, amelyek az egészséges ember életében – öröklött adottságainak megfelelően – dinamikusan működnek.
Az egyes ösztöntényezők különböző intenzitással uralják a személyiséget, többnyire valamelyik ösztöntörekvésnek megfelelően. Ha azonban egy ösztöntényező mindkét irányban felduzzad, az egyénben feszültség keletkezik. A tesztben ennek jele a megosztott reakció (±). Amennyiben a feszültség levezetődik, az ösztön kielégült, akkor az adott tényező vonatkozásában az ösztön kiürüléséről beszélünk: ennek jele 0. A megosztott és a kiürült reakciókat egyaránt tüneti tényezőnek tekintjük, mert jelenlétük manifeszt módon határozza meg a viselkedést.
Ha valamely ösztöntényező uralkodóvá válik a személyiségben, az pszichés torzuláshoz, elmebetegséghez vezet – vagy ahogy Szondi nevezi: ösztönbetegséghez. A nyolc ösztöntényezőnek megfelelően Szondi nyolc ösztönbetegségről beszél.
[szerkesztés] A teszt működési elve
A teszt mind a hat sorozata 8–8 olyan ösztönbeteg fényképét tartalmazza, akiknek diagnózisa, kórtörténete és családi háttere pontosan ismert. A teszt működése azon a feltételezésen alapul, hogy a képek különleges felszólító erővel gyakorolnak hatást a vsz-re, s az így benne keletkező ösztönös feszültség rokon- és ellenszenvi választásaiban megjelenik.
[szerkesztés] Az ösztönkörök leírása
[szerkesztés] S – a szexuális és kulturális élet ösztönköre
Az ösztönkör a szexuális zavarokról kapta betűjelét. Szondi szerint a szexualitás ösztönkörének két jellegzetes ösztönbetegsége a homoszexualitás és a szadizmus. A két ösztöntényező betűjele ezek rövidítéséből származik: h és s.
- A h ösztöntényező határozza meg az emberben a gyengédség, a nőies odaadás, a befogadás megnyilvánulásait. Ha az egyén egy másik embertől várja a gyöngédséget (+h) – ez a személyszeretet. A befogadás igénye azonban irányulhat az egész emberiségre, a világra (–h) – ez a kultúra.
- Az s a férfias, kemény, leuraló ösztöntényező. Ha ezen ösztöntörekvés a másik emberre irányul (+s), erőszakról beszélünk. Ha az egyén uralmi igényének tárgya a világ (–s), az a civilizációs ösztöntörekvés.
[szerkesztés] P – az érzelmi és indulati magatartás ösztönköre
Az ösztönkör a paroxizmális (rohamokban megnyilvánuló) megbetegedésekről kapta betűjelét. A P ösztönkör két ösztönbetegsége az eplilepszia és a hisztéria. A két ösztöntényező betűjele: e és hy.
- Az e tényező szabályozza az ember indulati életét. Lehet valaki szelíd, jóindulatú (+e), illetve gyűlölködő, rosszindulatú (–e). E két alapbeállítottság szélsőséges megnyilvánulásainak szimbólumát látja Szondi a bibliai Ábel és Káin személyében.
- A hy ösztöntényező dönt arról, hogy az ember miként jelenik meg a világban. Látványosan előtérbe tolja magát, szerepelni akar, többet mutat (+hy), avagy éppen hogy visszahúzódik, kerüli a szereplés puszta lehetőségét is, sőt szorong, ha meg kell nyilvánulnia (–hy).
[szerkesztés] Sch – az énes élet ösztönköre
Az ösztönkör a skizofréniáról kapta betűjelét. Szondi a skizofrénia két fajtáját ösztönbetegségnek tekinti, ezek a katatónia és a paranoia. Az ösztöntényezők betűjele: k és p.
- A k az állásfoglaló én. Végső soron minden ösztöntörekvés megnyilvánulása azon áll vagy bukik, hogy az egó azt jóváhagyja-e (+k), vagy gátolja, letiltja (–k).
- A p tényező teremti meg és tágítja ki az ént. Az ember egyik lehetősége, hogy felnagyíthatja önmagát, a világot saját részeként tekinti (+p). A másik út, hogy a nem önmagát, hanem a világot nagyítja fel (–p) – ez a projekció, a kivetítés útja.
[szerkesztés] C – a világi élet ösztönköre
Az ösztönkör a cirkuláris elmebajról kapta betűjelét. Az ösztönkörre jellemző két ösztönbetegség a depresszió és a mánia. A két ösztöntényező betűjele ennek megfelelően: d és m.
- A d ösztöntényező a ragaszkodást irányítja. Valakinek a viselkedését az új dolgok keresése jellemzi (+d), a másik viszont hűségesen ragaszkodik a már megtalálthoz (–d).
- Az m az ősi megkapaszkodás ösztöne. Ennek két megnyilvánulási lehetősége a szeretett személybe (tárgyba, csoportba, eszmébe, ideológiába stb.) való belekapaszkodás (+m), avagy ellenkezőleg: az elengedés, a leválás(–m).
[szerkesztés] Az egészösztön megosztása
Az ösztönelmélet szerint az ember születésekor mind a négy ösztönkör vonatkozásában ún. egészösztönnel rendelkezik. Az egészösztön azt jelenti, hogy az egyénben az adott ösztönkörön belül mindkét ösztöntényező, azokon belül pedig mind a négy ösztöntörekvés jelen van. Az egészösztön a teszt egy adott vektorában így jelenik meg:
- ± ±
Az elmélet ugyanakkor azt is állítja, hogy örökletes tényezők, valamint az ösztöntörekvések különböző átütőereje miatt az ember nem képes valamennyi ösztöntörekvését megtartani az előtérben, így a gyengébbek kénytelenek a háttérbe húzódni. Attól függően, hogy az előtér (vagy épp a háttér) egy bizonyos vektorában hány ösztöntörekvés található, beszélünk uni-, bi-, tr-, kvadri- vagy nullitendenciáról.
- Unitendencia: az egészösztön négy tendenciájából csak egy van jelen. Lehetséges variánsai:
- + 0 0 + – 0 0 –
- Bitendencia: az egészösztön négy tendenciájából kettő van jelen. A disszociáció három irányban történhet. A lehetséges variánsaok:
- a) Horizontális hasadás:
- + + – –
- b) Vertikális hasadás:
- ± 0 0 ±
- c) Diagonális hasadás:
- + – – +
- Tritendencia: az egészösztön négy tendenciájából három van jelen. A ehetséges variánsok:
- – ± ± – + ± ± +
- Kvadritendencia: megjelenésében azonos az egészösztönnel. Szondi az „egészösztön reintegrációjának” nevezi.
- ± ±
- Nullitendencia: teljes kiürülés; egyetlen tendencia sincs jelen.
- 0 0
[szerkesztés] Hány profilt kell készíteni?
Az elmélet áttekintése után, de a teszt értékelése előtt érdemes tisztázni, hogy hány profilt kell készíteni ahhoz, hogy használható értelmezés születhessék a vsz-ről. A már említett „egy választás nem választás” elv itt is igaz: egy profil az illetőnek csupán egyetlen, pillanatnyi állapotát mutatja. Ha a sorsot ösztönös választások eredőjének tekintjük, akkor fogalmazhatunk ugy: egy profilban csupán egy sorslehetőség tárul fel. Szondi ezért már korán kidolgozta a teszt kétprofilos változatát, amely az ismételten megjelenő konstellációkra irányítja a figyelmet. A Szondi-teszt Mérei Ferenc munkássága nyomán terjedt el Magyarországon, mégpedig a kétprofilos változatban, s mindmáig része a pszichológus alapképzésnek, illetve a pszichoterápiás protokollnak.
Szondi azonban úgy tapasztalta, hogy két profil sem jellemzi megfelelően a vsz-ek választásait, ellenkezőleg: úgy találta, hogy a többszörösen ismételt tesztfelvételeknél az első két profil igen gyakran különbözik a továbbiaktól. Ezt azzal magyarázta, hogy az első találkozások alkalmával a vsz öntudatlanul is próbál jó benyomást kelteni a vv-ben, és választásai nem a valós preferenciáit tükrözik. Az első két tesztfelvételt ezért szokás bemutatkozó profilnak nevezni.
Szondi emiatt elvetette a teszt kétprofilos használatát, és kidolgozta a – jelen cikkben is bemutatott – tízprofilos technikát. Mivel azonban ez arra az időszakra esett, amikor Európában már leereszkedett a vasfüggöny, a Svájcban élő szerző munkásságának ez a szakasza jószerével ismeretlen eredeti hazájában, Magyarországon.
[szerkesztés] A teszt értelmezése
A tesztet ismertető kézikönyvek, jegyzetek egyik jellegzetes fejezete a vektorok lehetséges konstellációinak és azok alapjelenztésének szótárszerű felsorolása. Pl.:
- C = + –
- A keresés klasszikus képe: intenzív vágy egy új tárgy iránt. Leválási igény új tárgy keresésével. A hűtlenség képe.
- C = – +
- Prolongált kapcsolatok, inceszt kötődés jele. Irreális (szülő iránti) hűség, egyaránt jelenthet inceszt szeretetet vagy inceszt gyűlöletet. A szülőt (objektként) helyettesítheti egy eszme is, amennyiben az S-tengely humanizációt, szublimálást mutat (S = – –; vagy S = – 0).[1]
Kísértést jelenthet az értelmező számára, hogy a kiválogatott jelentéseket egymás mellé rakosgatva egyszerűen „összeolvassa” őket. Ez a módszer Szondi szerint azonban teljességgel elvetendő. A profil minden egyes eleme csakis a profil egészéhez viszonyítva értelmezhető. Az „egy választás nem választás” többnyire itt is érvényes: az értelmezés során nemcsak az egyes választások puszta jelenlétét vesszük figyelembe, hanem jelentősége van a minták ismétlődésének, ill. az ismétlődések mennyiségének is.
Noha a profil egyes elemei nagyon markáns üzenettel bírhatnak, a teszt nem alkalmas ún. „vak-diagnózis” felállítására. Egy-egy konstelláció megfelelő értelmezéséhez elengedhetetlen annak ismerete, hogy a vsz. férfi vagy nő, milyen életkorú, milyenek az életkörülményei (család, kulturális háttér, munka stb.) és milyen az , egészségi állapota.
[szerkesztés] Minőségi (dialektikus) értelmezés
A minőségi elemzések során a profil bizonyos részeit vetjük egybe más részekkel. Kérdésünk itt nem a „mennyi?”, hanem a „hogyan?”. A teszt tízprofilos változatának elemzése során kétféle minőségi módszer áll rendelkezésünkre.
[szerkesztés] Szél–közép dialektika
- „A profil két »szélén« helyezkednek el azok a faktorok, melyek a természetes, natív ösztönöket jelenítik meg: a szexuális ösztönt (S), valamint a megkapaszkodási ösztönt (C). A két középső faktor [sic! – helyesen: vektor] az ember etikus-morális (P), továbbá énes (SCH) ösztöntörekvéseit jeleníti meg, így a széli ösztönkésztetésekkel kerülhetnek szembe, akár elhárító-mechanizmusok formájában, akár tudatelőttes állásfoglalásként.” [2]
A gyakorlatban az ismételten (3-szor vagy többször) megjelenő konstellációkra fordítjuk a figyelmet, de a patológiás (pl. Sch = – ± → szuicid jel) és a telített (felkiáltójelekkel jelölt) reakciókat akkor is figyelembe vesszük, ha azok csak egyszer fordulnak elő.
[szerkesztés] Konkordancia-analízis
A sorsanalízis elmélete szerint az egészösztön azon törekvései, amelyek nem jelenhetnek meg az előtérben, a háttérbe szorulnak. Számíthatunk tehát arra, hogy amennyiben megváltoznak a vsz. életkörülményei, ezen ösztöntörekvések megjelennek az előtérben és manifeszt változást idéznek elő, akár új viselkedésminta, akár tünetképződés formájában. Ha valakinek az előtérprofiljában pl. a :P = + ± képlet szerepel, a komplementaritás elve alapján azt várjuk, hogy a háttérben P = – 0 jelenjen meg. A gyakorlatban azonban ez nem ilyen mechanikus: előfordulhat, hogy a háttérben is ugyanazt az ösztöntörekvést találjuk, mint az előtérben, de az is elképzelhető, hogy egy teljesen új lehetőség merül föl („új orientáció”).
A konkordancia-analízis során tehát az előtér- és háttér-profilokat vetjük össze egymással, és így térképezzük fel, hogy a vsz. életében melyek azok a tünetek, vonások, magatartások, amelyeknél számíthatunk (pozitív vagy negatív) változásra, és mely területekre jellemző a személyiség megmerevedése. Ez az elemzés különösen hasznos segítséget nyújthat a terápiás terv elkészítéséhez.
[szerkesztés] Mennyiségi módszerek
[szerkesztés] Irányfeszültségi hányados (IFH)
[szerkesztés] Tüneti százalék (Sy%)
[szerkesztés] Ösztönképlet
[szerkesztés] Ösztönosztály
[szerkesztés] Latenciasor
[szerkesztés] Proporcionális módszerek
[szerkesztés] Szociálindex
[szerkesztés] Pszichoszexuális index
[szerkesztés] Kritika
[szerkesztés] A sorsanalízis
Miként a mélylélektan bármelyik ágára (gondoljunk akár Freudra, akár Jungra vagy Adlerra), a sorsanalízisre is igaz, hogy a tudományosság kritériumai szerint bajosan verifikálható, s így inkább tekinthető antropológiai modellnek vagy hitnek, mint egzakt tudománynak. A mai pszichológiai szakirodalomban Szondi Lipót nevét kizárólag a teszt alapján jegyzik, ha jegyzik. A mögöttes rendszer, a sorsanalízis, az ösztönök genetikus eredetének elmélete az idő mérlegén könnyűnek találtatott, s ha említik is valahol, szinte kizárólag a rendszer cáfolatával találkozhatunk.
[szerkesztés] A teszt
Szondi elsődleges eszköze a családfakutatás volt; a teszt munkásságának csupán melléktermékeként született. Ő maga kísérleti ösztöndiagnosztika néven illette; a „kísérlet” szó arra vonatkozott, hogy laboratóriumi helyzetben, a hosszadalmas családfakutatás mellőzésével, egy viszonylag egyszerű eszköz (a teszt) segítségével próbálta feltérképezni páciensei ösztönvilágát.
A Szondi-teszt kritikájával kapcsolatban két tényt szükséges említeni. Először is maga a teszt bízvást tekinthető a pszichometriai metodológiai hibák állatorvosi lovának. Ellenőrzött laboratóriumi vizsgálatokkal cáfolták validitását, matematikai–statisztikai úton mutatták ki, hogy a teszt egész rendszere önigazoló módon van kialakítva. Minden racionális érv amellett szól, hogy a Szondi-teszt helye a történelem süllyesztőjében van, valahol az asztrológia, a frenológia és egyéb áltudományok között.
A klinikai praktizáló pszichológusok személyes tapasztalata azonban mindezen objektív tények dacára fényesen igazolja, hogy a Szondi-teszt működik. Senki nem tudja, miért, milyen alapon – de hatékony segítségnek bizonyul (még kétprofilos változatában is) a diagnózis felállításában, a pályaválasztási tanácsadásban és a pszichoterápiás munka tervezésében.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Szondi Lipót: A Szondi-teszt. A kísérleti ösztöndiagnosztika tankönyve – Tartalomjegyzék
- Faces of Madness: Seeing abnormality through photography
- Szondi Teszt 10 – számítógépes program a tízprofilos teszt kiértékeléséhez
[szerkesztés] Irodalom
- Lukács Dénes: A Szondi-teszt – egységes jegyzet, Budapest, Tankönyvkiadó, 1989 (3. ed.).
- Lukács Dénes: Szondi: az ösztönprofiltól az elméletig; esetillusztrációkkal, a számítógépes adatfeldolgozás instrukciójával és példákkal, Budapest, Animula, 1996.
- Benedek István: A Szondi-féle sorsanalitikus ösztönrendszer, Budapest, Buddhista Misszió, 1987.
- Benedek István: Az ösztönök világa, Budapest, Minerva, 1987. (ISBN 9632234510)
- Szondi Lipót: Káin, a törvényszegő • Mózes, a törvényalkotó, Budapest, Gondolat, 1987.
- Vargha András: A Szondi-teszt pszichometriája, Universitas Könyvkiadó, 1994.
Based on work by 