Szigetközi Tájvédelmi Körzet
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Szigetközi Tájvédelmi Körzet területén a ma ismert vízivilág a folyam szabályozását követően alakult ki. Az épített töltések között olyan széles hullámteret hagytak, hogy a Duna áradáskor tóvá terülhet szét, majd visszahúzódva kisebb szigetek százait hagyja maga után. Nem csoda hát, hogy a növények és az állatok élőhelye sem állandó és végleges. A védettség a Mosoni-Dunánál száz, a Nagy-Dunánál pedig ötven kilométer hosszú, keskeny víz- és földszalagot óv. Védett néhány hullámtér is, ezeknek vízszintje azonban egyre apad. A Csápolnaki-erdő valamikor holtág volt, de beerdősült, és így a macskabaglyoknak kínál fészkelőhelyet. A magasabb fekvésű foltokon megmaradtak az ősi tölgyesek, alattuk erdei szellőrózsa, odvas keltike nyílik, tűzliliommal, légy- és méhbangóval együtt. A Szigetközben víziemlősök is élnek, mint a vidra és a hód. Nagybajcs környékén az erdőket az élő fákon fészkelő fehér gólyák lakják, macskabaglyok, erdei és réti fülesbaglyok társaságában. A lápmezőn szibériai nőszirom és kornistárnics él.
