Szetna regény
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Szetna regény, a démotikus egyiptomi irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotása, feltehetőleg a Kr. e. III-I. században keletkezett.
Az ismeretlen szerző két, egymással csak laza kapcsolatban álló történetet ötvöz kerek egésszé. A regény feltehetőleg a Ptolemaiosz-kor második felében keletkezett, görög szó is előfordul a szövegben. Szereplői a régi egyiptomi múlt alakjai, jól ismert történeti személy közöttük Szetna, II. Ramszesz fáraó fia. Neve tulajdonképp Hamuasz (Haemvésze), a Szetna név egyik papi címének elferdített alakjából származik. Életében, mint a memphiszi Ptah isten főpapja, Hamuasz sokat tett a memphiszi ősi temető emlékeinek helyreállításáért, sok felirat a maradt fenn, amelyeken óbirodalmi templomok, piramisok, sírok kijavításáról számol be. Múlt iránti érdeklődése a késői nemzedékek emlékezetében is megmaradt, akik már varázslóként tisztelték az idős főpapot.
A Szetna regény cselekménye is egy emberfeletti hatalmat, minden tudást biztosító varázskönyv megszerzése körül bonyolódik. Szetna tudomást szerez arról, hogy a könyv egy régi sírban található, lemegy oda, s ekkor a sír gazdájának - a regény másik szálán futó főszereplőjének -, Nanoferkaptahnak felelsége elmeséli neki, hogy milyen tragédiát hozott családjukra az irat megszerzése. Thot, a bölcsesség istene ugyanis nem nyugodhatott bele, hogy Nanoferkaptah, aki szintén jártas volt a mágiában, erőszakkal eltulajdonította az iratot. Ré isten szabad folyást engedett az isteni büntetésnek, amely végül Nanoferkaptah egész családjának pusztulását hozta magával. A veszélyes iratot a fáraó a sírba temettette el. Szetna nem rémül meg a történettől, elviszi magával a könyvet, ám hamarosan saját bőrén érzi az istenek haragját. Szerencséjére még időben észbe kap, s visszaviszi az iratot a sírba.
A teljesen a mágia világában élő szereplők mellett a józan gondolkodású, hús-vér asszonyok képviselik a realitást a műben. Az egyiptomi varázslók egyébként a görög-római irodalomnak is kedvelt alakjai voltak, lásd: Apuleius: „Aranyszamár", vagy Antóniosz Diogenész: „A Thulén túli dolgok".
[szerkesztés] Források
Kákosy László: Ré fiai (Budapest, 1993)
Based on work by 