Szabadváry Ferenc

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szabadváry Ferenc (Kőszeg, 1923. szeptember 1. – 2006. május 21.) vegyészmérnök, az MTA levelező tagja.

Autodidakta módon lett kémiatörténész, feldolgozta a BME Vegyészmérnöki Tanszékének történetét is, kiemelkedő személyekről írt tanulmányokat, az Országos Műszaki Múzeumban pedig jelentős gyűjteménybővítés fűződik nevéhez.

Emeritus, címzetes egyetmi tanár, a kémiatudományok doktora.

[szerkesztés] Életútja

Édesapja szappangyártással foglalkozott, a bőripar egyik jelentős beszállítója volt.

Vegyészmérnöki diplomájának megszerzése után átvette a családi szappangyár vezetését, és azt egészen az üzem államosításáig vezette.

Az üzem államosítása után a Budapesti Műszaki Egyetemen először tanársegéd lett Erdey László professzor mellett, majd az egyetem tanára.

Megszerezte a Magyar Tudományos Akadémia kandidátusa és a kémiai tudományok doktora fokozatot.

1981-ben Széchenyi-díjat kapott

1983-tól 20 éven keresztül az Országos Műszaki Múzeum vezetője volt, tevékenysége alatt a múzeum gyűjteménye megnégyszereződött.

1995-től 2004-ig az MTA levelező tagja, 2004-től rendes tagja.

Tagja a FECS (Federation of European Chemical Societies) Szövetségének.

Az MTESZ Tudomány- és Technikatörténeti Bizottságának elnöke

A kémia történetével foglalkozó írásai jelentősek, de írt tanulmányt a másfél évszázadot átfogó magyar barokk kor iskolarendszeréről és tudományáról is. A kémia területén minden ágazatban (analitikai kémia, szervetlen kémia, általános és fizikai kémia, szerves kémia, mezőgazdasági kémia, kémiai technológia) kutatásokat folytatott.

Több, mint 800 kémiai személy életrajzát dolgozta fel.

1996-ban FECS (Federation of European Chemical Societies) Szövetség szolgálatáért FECS-kitüntetést kapott.

[szerkesztés] Főbb publikációk

Szabadváry F.: Egy túlértékelt technikus: Leonardo da Vinci, 1981, Orvostörténeti Közlemények, 1998 ...
Szabadváry Ferenc-Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémia története Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972
Szabadváry Ferenc: A magyar kémia művelődéstörténete. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó. 1998
Pető Gábor Pál – Szabadváry Ferenc: A kémia nagy pillanatai, Aranyhal Kiadó
Az ezredfordulóval kapcsolatos rendezvényeken megtartott előadásai (MTA Közgy. előadások, 2000. 1013-1020 )
MTA tagjai 1825–2002 c. könyv egyik szerkesztője
Szabadváry Ferenc: Az elemek nyomában. Gondolat Kiadó, Bp., 1961
Holló János – Szabadváry Ferenc: A Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karának története. (Bp., 1971)
Szabadváry Ferenc: Lavoisier és kora. Gondolat, Budapest, 1968