Szabó István (filmrendező)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szabó István
Szabó István a Csodálatos Júlia budapesti bemutatóján
Született:
1938. február 18. Budapest

Szabó István (teljes neve Szabó István Tamás) (1938. február 18.) Oscar-díjas magyar filmrendező.

Szülei orvosnak szánták, de ő 16 éves korától filmrendező akart lenni. Az orvosi egyetemre nem sikerült a felvételije, azonban első próbálkozásra bekerült a Színház- és Filmművészeti Főiskola (ma egyetem) filmrendező szakára, ahol 1961-ben végzett, Máriássy Félix osztályában, a tanársegéd Makk Károly volt. Osztálytársai között megtalálható volt Elek Judit, Huszárik Zoltán, Kézdi-Kovács Zsolt és Rózsa János. Első munkahelye a Híradó és Dokumentumfilmgyárban volt, ahol közvetlen felettese Nemeskürty István lett. Asszisztensként dolgozott. Már rövidfilmjeivel is feltűnést keltett. A lengyel és a francia új hullám (1960-as évek) hatására kibontakozott magyar új hullám egyik vezéregyénisége lett. A Balázs Béla Stúdiót 1958 decemberében alapították a Fészek klubban filmrendező társaival. Itt készült első filmje a Variciók egy témára is, amiben Szabó István személyiségének új vonásait lehetett felismerni. Művészi fejlődését döntően befolyásolta François Truffaut és Jean-Luc Godard. Hosszú távon Federico Fellini és Ingmar Bergman törekvéseit őrizte meg magában. 1985 óta egyetemi tanárként oktat a Filmművészeti Egyetemen. 1991 óta az Európai Filmművészeti Akadémia alelnöke.

Filmjeiben kezdetben nemzedéke meghatározó élményeit dolgozta fel, később Közép-Kelet-Európa közelmúltja és jelene, annak politikai és morális problémái kerültek művei középpontjába. A magyar filmművészet európai hatású és rangú alkotóművésze. Állandó alkotótársa az Oscar-díjra jelölt Koltai Lajos operatőr.

2006-ban került nyilvánosságra, hogy 1957 és 1963 között Képesi fedőnéven jelentett a belső reakció elhárításával foglalkozó II/5-ös osztálynak (a III/III-as csoportfőnökség elődjének).^[1] Szabó először úgy nyilatkozott: azért lépett be, hogy a szolgálat félrevezetésével megmenthesse az 1956-os forradalomban részt vevő évfolyamtársa, Gábor Pál életét.^[2] Később azt mondta, valójában magát mentette, de nem ártott senkinek.^[3]

Tartalomjegyzék

1 Filmjei
- 1.1 rendezőként és forgatókönyvíróként
- 1.2 színészként
2 Díjai
3 Források
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Filmjei

[szerkesztés] rendezőként és forgatókönyvíróként

A Hetedik napon (1959)
Plakátragasztó (1960)
Variációk egy témára (1961)
Te (1963)
Koncert (1963)
Álmodozások kora (1964)
Kresz-mese gyerekeknek (1965)
Apa (1966)
Kegyelet (1967)
Szerelmesfilm (1970)
Budapest, amiért szeretem (1971)
Álom a házról (1972)
Tűzoltó utca 25. (1973)
Ősbemutató (1974) (tévéfilm)
Budapesti mesék (1976)
Várostérkép (1977)
Bizalom (1980)
Der Grüne Vogel (1980)
Mephisto (1981)
Levél apámhoz (1982) (tévéfilm)
Katzenspiel (1983) (tévéfilm)
Bali (1984)
Redl ezredes (1985)
Hanussen (1988)
Találkozás Vénusszal (1991)
Édes Emma, drága Böbe (1992)
Offenbach titkai (1996) (tévéfilm)
A napfény íze (1999)
Szembesítés (2001)
Tíz perc – cselló (2002)
Csodálatos Júlia (2004)
Rokonok (2006)

[szerkesztés] színészként

Place Vendôme (1998) - Charlie Rosen
Franciska vasárnapjai (1997)
Utrius (1993)
Túsztörténet (1989) - Fõorvos
Történetek a magyar filmről (1982)

[szerkesztés] Díjai

Több mint 60 nemzetközi díjat nyert filmjeivel. Oscar-díjat kapott a Mephisto című filmért, és jelölték Bizalom, Redl ezredes és Hanussen című filmjeit a legjobb idegennyelvű film kategóriában.

Megkapta a David de Donatello-díjat és a Brit Akadémia kitüntetését, továbbá négy alkalommal vehetett át díjat Cannes-ban és két filmjével nyert Ezüst Medvét Berlinben (Bizalom, Édes Emma, drága Böbe). A napfény íze Európai Filmdíjat kapott, és 2000-ben a The National Board of Review az év legjobb tíz filmje közé választotta.

Kossuth-díjas kiváló művész. 1996-ban a Száz éves a mozi sorozatért Pulitzer-díjat kapott. 1997-ben Corvinus-díjat kapott a Budapesti Európa Intézettől.