Széncinege

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Széncinege

Státusz: nem veszélyeztetett

Rendszertan

Ország:	Állatok (Animalia)
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata)
Osztály:	Madarak (Aves)
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes)
Család:	Cinegefélék (Paridae)
Alcsalád:	Cinegeformák (Parinae)
Nem:	Parus
Faj:	P. major

Tudományos név

Parus major
Linnaeus, 1758

A széncinege, sokszor becézően széncinke (Parus major) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó apró termetű, közismert és közkedvelt madárfaj.

[szerkesztés] Élőhely

A széncinege alapvetően eurázsiai madárfaj. Gyakorlatilag egész Európa területén találkozhatunk vele, de a mediterrán Észak-Afrikában és a Közel-Kelet kevésbé száraz vidékein is megél. Ázsiában Oroszországtól Japánig és Kínától Indiáig hatalmas területen él. Egyedül a különösen hideg és a sivatagos övezeteket kerüli.

[szerkesztés] Megjelenés

Madáretetőkön gyakran láthatóak akrobatikus mászó- mutatványokat végrehajtó cinkék

Az igen színpompás kis madár csőre, feje teteje és ezzel összeköttetésben levő torokfoltja fekete, és egy-egy fehér arcfoltot vesznek körbe. A torok feketéje a sárga has közepén egészen a farokig folytatódik, a lábak között a hímek esetében jelentősen kiszélesedik. A hát zöldes színű, a szárnyak és a farok némileg sötétebbek. A szárnyakon fehér sáv fut végig.

A Kelet-Ázsiai széncinegék háta zöld, hasuk fakósárga vagy fehér, míg Dél-Ázsiában szürke hát és fehér has jellemző.

A hím némileg nagyobb a tojónál, átlagos testtömege 16-22 gramm, míg az utóbbiak 14-20 grammot nyomnak. A széncinege 14 centiméter hosszú, szárnyfesztávolsága 22 centiméteres.

[szerkesztés] Életmód

A „nyitnikék” és „tí-csö” kiáltásairól jól ismert faj mindenevő, bár elsősorban különféle ízeltlábúakkal, hernyókkal, pókokkal, szöcskékkel, poloskákkal táplálkozik, így mezőgazdasági hasznot is hajt. Telente elsősorban magvakat fogyaszt, a madáretetők gyakori vendége. Állandó madár, de a hidegebb időszakban kóborlásra hajlamos táplálékkeresés közben. Ilyenkor akár más madarakkal is csapatokba verődik.

[szerkesztés] Szaporodás

Fióka

A szécinege erdőkben, parkokban, kertekben fészkel különféle faodvakban, de előszeretettel veszi igénybe a mesterséges fészekodúkat is. A mélyedésben igen puha, kényelmes fészeképítményt hoz létre gyökerekből, fűszálakból és mohából, amit szőrszálakból készített bélés tesz teljessé. Fészke körül territoriális, területét énekelve védi a betolakodókkal szemben.

Évente általában kétszer költ, tavasszal és nyáron. A 6-13 fióka kb. két hét költést követően kel ki, amelyben mindkét szülő felváltva részt vesz. A fészeklakó utódokat szintén a pár mindkét tagja eteti, elsősorban hernyókkal. A kis cinegék 20-22 nap múltán repülnek ki.

[szerkesztés] Kárpát-medencei előfordulás

Az egész Kárpát-medencében gyakorinak mondható.

Magyarországon az állomány az Északi-középhegységben és a Dél-Dunántúlon a legsűrűbb, és az Alföld délkeleti részén a legritkásabb. Becslések szerint Magyarországon 1 050 000 – 1 350 000 fészkelőterritórium található.

[szerkesztés] Védettség

Egy indiai széncinege

Az emberi közelséghez alkalmazkodott faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint nemzetközi léptékben is jó kilátású, SPEC értékelése sincs. Magyarországon ennek ellenére védettséget élvez, eszmei értéke 10 000 forint.