R–3SZ

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

R–3SZ
Az R–3SZ Keceli Haditechnikai Parkban kiállított példánya
Alapvető adatok
NATO-kód	AA–2 Atoll
Funkció	Kis hatótávolságú légiharc-rakéta
Gyártó	Vimpel
Méret- és tömegadatok
Hossz	2830 mm
Tözsátmérő	127 mm
Szárnyfesztáv	530 mm
Tömeg	75 kg
Repülési jellemzők
Legnagyobb sebesség	2,5 Mach
Hatótávolság	8 km
Hajtómű
Első fokozat	{{{1fok}}}
Tüzelőanyaga	szilárd
Egyéb adatok
Irányítás	infravörös önirányítás (R–3SZ), félaktív lokátoros önirányítás (R–3R)
Robbanótöltet	11,3 kg repesz-romboló
Kormányzás	aerodinamikai
Gyújtó	közelségi gyújtó

Az R–3SZ (NATO-kódja: AA–2 Atoll) a Szovjetunióban a második generációs vadászrepülőgépek számára kifejlesztett, az amerikai AIM–9 Sidewinder rakétán alapuló rövid hatótávolságú légiharc-rakéta. K–13 vagy R–13 típusjellel is ismert. Elterjedten alkalmazzák világszerte. A volt Varsói Szerződés tagállamain túl számos fejlődő ország rendszeresítette, több helyi konfliktusban használták.

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Szerkezeti kialakítása 3 Műszaki adatok 4 Típusváltozatok

[szerkesztés] Története

Fejlesztését 1957-ben kezdték el az OKB–134 (később: Vimpel) tervezőirodában, az irányítórendszerét pedig a "Geofizika" Tervezőiroda készítette. A rakéta fejlesztéséhez a Szovjetunió birtokába került amerikai AIM–9 Sidewinder alapos tanulmányozása után fogtak hozzá. A rakéta az 1956-os kínai-tajvani fegyveres konfliktus során került a Szovjetunióba. A legvalószínűbb verzió szerint egy tajvani F–86 Sabre vadászrepülőgép Sidewinder rakétát indítot egy kínai MiG–17-re, amely eltalálta azt, de nem robbant fel. A kínai gép a törzséban a rakétával visszatért támaszpontjára. Az eset után Kína átadta a Szovjetuniónak a Sidewindert. Az 1960-ra elkészült, kezdetben "310-es gyártmányként", majd R–3 típusjellel szereplő rakéta szerkezetét, méretét és működési elvét tekintve negyrészt megegyezett a Sidewinderrel, de repülési és harci paraméterei annál gyengébbek voltak. 1961-ben kezdődött meg a sorozatgyártása R–3SZ (R–13) típusjellel. A rakétát 1962-ben rendszeresítették a MiG–21F és MiG–21PF vadászrepülőgépekhez. 1961-től folyt a félaktív lokátoros önirányítású változat fejlesztése is, ez a típusváltozat R–3R jelzéssel 1966-ban jelent meg a MiG–21MB és MiG–21bisz típusok fegyverzetében. Az 1960-as évek végén jelent meg a modernizált változata R–13M jelzéssel. Ennél a modellnél az infravörös kereső nagyobb érzékenysége érdekében nitrogénhűtést alkalmaztak. A rakéta legutolsó, M1-es változata már 60 g-s túlterhelés elviselésére is alkalmas volt.

[szerkesztés] Szerkezeti kialakítása

Az R–3 rakéta hagyományos felépítésű, kacsa elrendezésű. Irányítása aerodinamikai elven, kormányfelületekkel történik. A trapéz alakú stabilizátorok a rakéta hátsó részén, a háromszögletű kormányfelületek pedig a rakéta első részén helyezkednek el. A rakéta orr-rész-ben található az infravörös önirányító berendezés, mögötte a kormánymű, e mögött pedig a repesz-romboló harci rész helyezkedik el. A töltetet a cél közelében Doppler-elven működő közelségi gyújtó hozza működésbe. A rakéta szilárd hajtóanyagú hajtóművel rendelkezik, amelynek fúvócsöve a rakéta végén található. A rakéta stabilitását az aerodinamikai stabilizáló felületek biztosítják, de szerepet játszik a stabilizálásban a Sidewinderhez kifejlesztett ún. "rolleron" is, amelyet az R–3-hoz is alkalamztak. A négy stabilizátor-szárny végében egy-egy rolleront helyeztek el, amelyeket a légáramlat pörget fel, és a forgó tárcsa precessziós-nyomatéka csökkenti a rakéta orsózó, kígyózó mozgását.

[szerkesztés] Műszaki adatok

• Hossz: 2830 mm (R–3M); 3420 mm (R–3R)
• Fesztáv: 530 mm
• Átmérő: 127 mm
• Induló tömeg: 75 kg (R–3M); 93 kg (R–3R)
• Sebesség: 2,5 Mach
• Hatósugár: 8 km (R–3SZ); 9 km (R–3R); 15 km (R–13M)
• Irányítás: infravörös önirányítás; R–3R-nél félaktív lokátoros önirányítás
• Harci rész: 11,3 kg-os repesz-töltet közelségi gyújtóval

[szerkesztés] Típusváltozatok

• R–3U - gyakorló változat, hajtóművet és harci részt nem tartalmaz
• R–3R (AA–2 Atoll–C) - félaktív lokátoros önirányítású
• R–3M (AA–2 Atoll–D) - modernizált változat, erősebb hajtómű, új közelségi gyújtó
• R–13M - az infravörös irányító berendezés nagyobb érzékenysége érdekében nitrogén-hűtést alkalmaztak

• R–13M1 - az R–13 modernizált változata
• PL–2 - Kínában a J–6, J–7 és J–8II gépek számára gyártott, az R–3SZ-en alapuló másolat
• A–91 - Romániában licensz alapján gyártott változat