Rózsás gödény

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Rózsás gödény (rózsás pelikán)

Státusz: nem veszélyeztetett

Rendszertan

Ország:	Állatok (Animalia)
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály:	Madarak (Aves)
Rend:	Gödényalakúak (Pelecaniformes)
Család:	Gödényfélék (Pelecanidae)
Nem:	Pelecanus
Faj:	P. onocrotalus

Tudományos név

Pelecanus onocrotalus
Linnaeus, 1758

A rózsás gödény, más néven rózsás pelikán (Pelecanus onocrotalus) a gödényalakúak rendjébe, ezen belül a gödényfélék családjába tartozó nagyméretű vízimadár. Régebben a Kárpát-medencében is gyakori fészkelő volt, mára azonban európai állománya a Duna-deltába és a Fekete-tenger partvidékének egyes részeire szorult vissza. Afrikában és Ázsiában még mindig elterjedt fajnak számít.

[szerkesztés] Külalak

A rózsás pelikán nevét onnan kapta, hogy költési időszakban alapvetően fehér tollazata rózsaszínes árnyalatot kap. Szárnyvégei feketék, begyén sárgás folt látható, torokzacskója sárga, szeme piros, úszóhártyás lába rózsaszín vagy pirosas. A szeme körüli csupasz arcfolt sárgás - narancssárgás árnyalatú. A fiatal egyedek 3-4 éves korukra fehérednek ki, addig barnás színezetűek.

Ennek a gödénynek a farka különösen rövid, szárnyai lekerekítettek és szélesek, fesztávolságuk 270-360 centiméter. Testhossza 140-175 centiméter. A két ivar alapvetően hasonló, bár a hímek némileg nagyobbak: a körülbelül 10 kilogrammot nyomó tojókkal szemben átlagos testtömegük 11 kilogramm.

[szerkesztés] Életmód

A táplálkozó pelikán csőrzacskójába gyűjti a vizet és az élelmet

A rózsás gödény alapvetően társas madár, gyakran láthatóak csapatai, amint V-alakban vagy ferde vonalban köröznek a víz felett. Fő táplálékát a halak teszik ki, amiket nagy kiterjedésű mocsarakban, folyótorkolatokban, sekély brakkvízben vagy édesvizű tavakban keres. Mivel nagytestű madár, naponta akár két kilogrammnyi halat is el kell fogyasztania. A vadászathoz hosszú csőrét és az alsó csőrkávához kapcsolódó, tágulékony bőrzacskót használja: miután megfelelő mennyiségű préda került a csőrébe, kipréseli onnan a vizet, és lenyeli a zsákmányt. Olykor csapatosan vadászik, ilyenkor több gödény vehemens szárnycsapkodással a sekély part felé tereli a kishalakat, ott aztán kedvükre meríthetnek a ficánkoló tömegből.

Európában rövidtávú vonuló, a téli időszakot Görögország és a török tengerpart vidékén tölti. A kifejlett állat meglehetősen csendes, azonban a fiatalabb példányok gyakran hallatják mély torokhangjukat.

Fiatal példány Mükonosz szigetén

[szerkesztés] Szaporodás

Pelikáncsapat a kenyai Nakuru-tónál. A rózsás gödény Afrikában még gyakori

A rózsás pelikán nádasokban, gyékényesben építi fel mocsári növényekből, tőzegből összerótt fészkét. A szülők felváltva ülnek a 2-4 mészfehér héjú tojáson, amik 29-30 nap után kelnek ki. A fiókák csupaszok és vakok, mintegy 65-70 nap szükséges, amíg kirepülnek. Addig az apa- és anyaállat egyaránt rész vállal táplálásukban, ami nem könnyű feladat: egyetlen fióka felnevelése mintegy 75 kilogramm halat igényel. Eleinte begytejszerű halpéppel etetik az utódokat, később azok maguk kotorják ki az ennivalót a szülők torkából.

[szerkesztés] Kárpát-medencei előfordulás

Magyarországon hosszú ideje nem költ, csak alkalmi vendég. Eddig az áprilistól szeptemberig terjedő időszakban figyelték meg. Ugyan a vadonban nem találkozhatunk vele, számos magyarországi állatkert büszkélkedhet rózsás gödényekkel, melyek nem egy esetben szépen szaporodnak (pl. a Fővárosi Állat- és Növénykertben).

[szerkesztés] Védettség

A rózsás pelikán fokozottan védett faj, eszmei értéke 250 000 forint. Európai léptékben is ritka faj. SPEC értékelése 3-as, azaz az európai populációk kedvezőtlen helyzetben vannak, de a teljes állomány zöme nem Európában fordul elő.