Pszeudokód
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A pszeudokódok az algoritmusok és általában az eljárások leírására használt olyan mesterséges formális nyelvek, melyek változókból és néhány állandó jelentésű szóból („foglalt” konstansok) állnak, és (szándékosan) hasonlítanak a számítógépes programozási nyelvekre.
Az algoritmusok egy-egy elmélet, ismeretterület egy-egy problémakörének kezelésére, megoldására használt olyan utasítássorozatok, melyekben véges sok féle (általában előre megadott, vagy az elmélet által implicite meghatározott) elemi lépés fordulhat csak elő. A pszeudokódok minden elemi lépésnek egy-egy szót, jelet, elnevezést feleltetnek meg, ezáltal alkalmasak az elemi lépések és így az egész algoritmus leírására.
A pszeudokódokat alkalmazzák pl. a számításelméletben vagy a matematika egyéb ágaban, a mesterséges intelligencia kutatásában, és általában mindenhol, ahol bizonyos értelemben „programozni” kell, de az algoritmus megadására nem egy konkrét programozási nyelven van szükség.
 |
Ez az informatikai tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by 