Pilisborosjenő
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Régió | Közép-Magyarország |
Megye | Pest |
Kistérség | Pilisvörösvári |
Rang | község
|
Terület | 9,27 km² |
Népesség | |
|
|
Irányítószám | 2097 |
Körzethívószám | 26 |
Térkép |
település Mo. térképén |
Pilisborosjenő község Pest megyében, a Pilisvörösvári kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A fővárostól északra, a Pilis-hegység délkeleti lábánál lévő település a természetjárás szerelmeseinek kedvelt helyszíne. Megközelíthető a 10-es főútról. Lakossága: 2850 fő, belterülete: 124 ha, külterülete: 800 ha.
[szerkesztés] Története
Pilisborosjenő északnyugati határában lévő Mackó-barlang már a jégkorszakot követően menedéket adott az embernek. Az őskori leleteken kívül, bronz-, római és Árpád-kori leletek is előkerültek az ásatások során. A rómaiak idejében Pilisborosjenő északi határában lévő Nagy-Kevély csúcsa alatt húzódott egy római út, amely Aquincumba vezetett. A népvándorlás korában avarok jöttek erre a vidékre és csaknem 300 esztendeig éltek a környéken. Az előttük itt megfordult népekhez hasonlóan ők is a dunai átkelőhelyek és az onnan nyugatra vezető utak mentén mozogtak. ĺgy jutottak el a mai Pilisborosjenő környékére is, ahol avar temetőt találtak a téglagyár területén. A honfoglalás idején Borosjenőt a Jenő törzs tagjai vették birtokukba. Majd különböző családok magánbirtoka lett. Első okleveles említése 1284-ből való, ekkor Burusjenew néven szerepel. A szőlőművelést az itt lakó királyi szolganép már ismerte. A falu 1351-ben a pálosoké lett, majd 1357-ben a domonkos apácáké. Az 1490-es években a solymári várhoz tartozott. A török uralom idején teljesen elnéptelenedett. A törökök visszaszorítása után németek népesítették be Borosjenőt. A település a kincstáré lett, majd a budai klarissza apácáké. XVII. század első felében Budai Bornemissza Bolgár Pál pest megyei nemes birtokai közé tartozott, amelyet Muslay Barnabás komáromi vitéz vett át. Az 1695-ös összeírásban a települést már Weindorf néven említették. 1800-ban József nádor vásárolta meg Borosjenőt Ürömhöz és Piliscsabához hasonlóan. A falu neves bortermelő helynek számított. Valószínűleg innen kapta a "boros" jelzőt a nevében. Majd a XIX. század második felében lett Pilisborosjenő, megkülönböztetve az ország más azonos nevű falvaitól. A község lakosainak a bortermelésen kívül még a tejgazdálkodás jelentett fontos megélhetési forrást. A betelepült német lakosokat a szorgalmas és kitartó munkavégzés mellett buzgó vallásosság is jellemezte. ĺgy a környékből sokan keresték fel a pilisborosjenői búcsújáróhelyet. A II. világháború után a lakosság 90 %-át kitelepítették, helyükre a Felvidékről és Erdélyből jöttek magyar családok. Napjainkban német nemzetiségi falu, mely része a Duna-Ipoly Nemzeti Park területének.