Pietà

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Pietà több kisebb mű után az első alkotás, amely a 24 esztendős Michelangelo Buonarroti számára meghozta a hírnevet. Jean Bilheres de Lagraulas bíboros megrendelésére készült 1499-ben. A szoborcsoport, amint olasz címe a "Pietà" (magyar fordításban a "Fájdalmas anya") mutatja, azt a jelenetet ábrázolja, amikor Mária a keresztről levett Jézust gyászolja. A szobor a római Szent Péter Bazilika egyik oldalkápolnájában látható.

Tartalomjegyzék 1 A kompozíció 2 A mű különös vonásai 3 A mű értelmezése 4 A szobor környezete 5 Vandál támadás a Pietà ellen

[szerkesztés] A kompozíció

A szobor alakjai életnagyságúak. Az egész alkotást egyetlen fehér márványtömbből faragta ki a mester. Az alakok egyneműen fehérek, a márvány barnás erezete csak a nagy kerek talapzaton látszik erősebben, így ennek tömbje háttérbe szorul a tiszta fehérségükkel nyugalmat, időtlenséget sugalló szoboralakokhoz képest. A két alak egységes kompozíciót alkot egymással. Ha szemben állunk velük, szabályos háromszögbe illeszthetőek, amelynek a csúcsát Mária feje, a talpát az ülő asszony földre terülő hosszú ruhája alkotja, bal szárát a válláról aláomló kendő adja. Pontosan a háromszög felezővonalán vízszintesen helyezkedik el Jézus fekvő testének középső, súlyponti része. Mária karjában tartott, kissé felemelt felsőteste és lelógó jobb karja is a háromszög keretén belül marad, térdtől derékszögben lefelé hajló lábai pedig éppenhogy bezárják ezt a háromszög-formát, folytatását adva annak a vonalnak, amit Mária kitárt bal keze elkezd.

A szobor úgy ábrázolja Máriát, hogy az asszony egy kőpadon ül és az ölében tartja Jézus fekvő testét. Jézus majdnem meztelen, a dereka köré csavart gyűrött vékony lepedő kivételével. Meztelensége éles ellentétet képez Mária alakjával, akit tetőtől talpig lepelszerű, vastag ruha borít, amely dús fodrokba rendeződik a mellén, a karján egészen a csuklójáig, valamint a lábai körül, ahol szélesen szétterül a földön. Mária ruhája csak sejteti Jézus teste alatt az asszony térdeinek vonalát. A ruha mellrészén keresztirányú pánt, rajta felirat, magyar fordítása: "Készítette a firenzei Michelangelo Buonarroti". Mária jobb vállán félig lecsúszó hosszú vállkendő, a fején pedig ugyancsak sűrűn fodrozott fejkendő van, amely azonban nincs összekötve az álla alatt, hanem lazán hátra omlik a vállára. Ez az egész ruhaköltemény egységes hátteret képez Jézus sugárzó meztelen testének. Jézus testével összhangot alkot az említett háromszög csúcsaként az asszonynak a kendő keretéből ugyancsak kivilágló arca, amely éppolyan sima, mint Jézus teste, ellentétben a ruha fodraival. A férfi teste és az asszony arca mellett, harmadik egyenrangú elemként ugyanígy a szemünkbe tűnik Mária oldalra kinyújtott bal kézfeje. Mária jobb kezének ugyanakkor csak az ujjai látszanak, amelyekkel erősen szorítja fiát annak hóna alatt, jobb karjával támasztva meg fia vállát és hátrahanyatló fejét.

[szerkesztés] A mű különös vonásai

A műre pillantva sorrendben talán Mária arca, Jézus teste, és Mária bal keze, illetve az ezek által bezárt háromszög tűnik először a szemünkbe. A legkülönösebb, ami az ezt követő pillanatban meglepi a szemlélőt: maga Mária arca! Egy gyönyörű fiatal női arc, amelyen csodálatos gyöngédség és nyugalom tükröződik egy csöppnyi szomorúsággal együtt. Egy alvó lány kisimult arca is lehetne, de a szemeit nem egészen hunyja le. Arcát Jézus meztelen teste felé fordítja, a tekintete mégsem irányul rá. Mintha önmagába fordulna, talán imádságba merül. Mária arcának odafordulása ezután újra Jézus testére irányítja a figyelmünket. Bár a kezein és lábain ott a szögek nyoma, az oldalán is a vágás, mégsem tűnik egy megkínzott ember testének. Egy erős, egészséges férfi szép, arányos teste ez, aki nem is látszik halottnak! Mintha aludna, az arca éppolyan békés és nyugodt, mint Máriáé. Arcát felfelé fordítja, a feje kissé hátra-hanyatlik. Szeme lehunyva, mintha még egy kis mosoly is bujkálna enyhén nyitott szája sarkában. Arca is éppolyan szép sima, mint az asszonyé. Kis kecskeszakálla és bajsza alig takar el valamit ebből a bársonyos arcból. Magas homlokát látni engedi szabályosan kettéválasztott haja, amely lágyan, fürtönként omlik hátra. A teste sem merev és szétesett, mint egy halotté. Egyedül a jobb válla fordul ki erőtlenül és élettelenül az asszony szorító kezében. Az asszony térdére lógó jobb karját azonban már kissé felhajlítja könyökben, mintha álmában megmozdítaná, az asszony ruhájának egy redőjét pedig két ujja közé csípi. Még az erek is kiduzzadnak karján és kézfején.

Jézus bal karja könyökben behajlítva lágyan simul az asszony ölébe, kézfejét csuklóban kissé felemeli, mintha mozdítaná. Felsőteste belesimul az asszony szorító karjába. Tagolt, izmos hasán és mellkasán szinte látjuk, amint lélegzik. Ha a derekától lefelé tovább nézzük Jézus testét, azt látjuk, hogy az alfele és a jobb combja az asszony térdén nyugszik ugyan, de már nem olyan szorosan simul az ölébe, semmiképpen nem úgy mint egy halotté. A jobb lábfejét a földnek támasztja, mintha lábujjhegyre emelné. A legkülönösebb azonban a bal lába: ez a levegőbe emelkedik, semmi nem támasztja meg! Ha jobban megnézzük, ezáltal mintha Jézus egész teste lebegne. Mária ölében fekszik ugyan, de mintha egy lebegő, légies jelenség volna. Mária eközben a bal tenyerét felfelé fordítva kinyújtott ujjaival mintha félig oldalra, félig lefelé mutatna, Jézus testének vonalában. Ez a furcsa légies gesztus még inkább kiemeli Jézus testének lebegését.

Aki nem ismeri a bibliai történetet, akár azt is hiheti, hogy egy szerelmespárt lát! A férfi a szerelmese karjában pihen. Ez nem a felnőtt fiát sirató idősödő asszony képe. Hiszen a Biblia alapján Máriának legkevesebb ötven évesnek kellene lennie. Máriát és Jézust azonban körülbelül egykorúaknak ábrázolja a művész. A mű két huszonéves fiatalt ábrázol.

A mű további egy további furcsaságát hosszabb szemlélés után szintén sokan észreveszik. Az ülő Mária sokkal nagyobb az ölében fekvő Jézusnál. Míg Jézus teste életnagyságú, Mária legalább 3 méter magas lenne, ha felállna!

[szerkesztés] A mű értelmezése

A mű értelmezéséhez a Biblia szolgáltatja a kulcsot. Ez Mária tudatosan vállalt istenanyasága Jézus születéstörténetében: "Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége. … A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. … Mária így válaszolt: Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint." (Lukács evangéliuma, 1.30-38) Mária szoboralakja tökéletesen megfelel a csecsemőjét ölelő fiatal asszony képének.

Az anyákat éppen ilyen pózban szokták ábrázolni, kissé szétvetett lábakkal, gyermekük fölé hajolva. A Szűzanyának számtalan ilyen ábrázolása van. Komoly öltözete asszonyi állapotát tükrözi, míg fiatal arca megfelel az elsőgyermekes ifjú anyának. A felnőtt Jézus felsőteste helyén valójában az újszülött Jézusnak kellene feküdnie, hiszen így egy kézzel csak csecsemőt tarthat az ölében valaki, nála is nagyobb felnőtt férfit semmiképpen! Az asszonyi ruhának és a csecsemő meztelenségének ellentéte is megszokott életkép: az asszonynak még melegben is tisztességesen felöltözve illik lennie, míg a csecsemő nyugodtan lehet ruhátlanul. Így Jézus alakjának furcsasága is magyarázatot nyer. Éppen úgy alszik anyja karjában, mintha boldog, derűs csecsemő lenne. A csecsemő bőréhez hasonlóan sima arcon csak jelzés a piciny szakáll. Mária tehát tulajdonképpen a csecsemő Jézust fogja az ölében, ám tudatos vállalása alapján tisztában van vele, hogy kit is tart a karjában. Azt fejezi tehát ki az arca és a kéztartása is, hogy elfogadja Isten akaratát. Ám ebbe a nyugalomba szomorúság vegyül, mert Mária arcán az is kifejeződik, hogy mintha egy látomásban, álomban felsejlene előtte a fiára váró szenvedés és halál, és hogy fiatal fia holttestét ugyanúgy kell majd egykor a karjában tartania, mint most a kisgyermeket. És ezt fejezi ki Jézus testének ellentmondásos megformálása is: a felsőteste a csecsemő állapotra emlékeztet szorosan anyjához simulva, jobb válla tartásában a halál is benne van, a teste többi része pedig lebeg, mintha nem is valóságos ember, inkább látomás, álomkép lenne!

[szerkesztés] A szobor környezete

A Szent Péter Bazilikába való belépéskor jobbra tekintve azonnal a látogató szemébe ötlik a mű a bazilika bejárati oldalának jobb oldali oldalkápolnájában. Ebben az oldalkápolnában zajlik a pápa szertartásos átöltöztetése a pápai misék során.

[szerkesztés] Vandál támadás a Pietà ellen

1972 május 21-én, egy zavart elméjű ausztráliai geológus, Laszlo Toth kalapáccsal támadt a szoborra. Néhány csapással letörte Mária bal kezét, valamint az orra és az egyik szemhéja egy darabját. Valószínűleg azonban még az őrült ámokfutó turistát is megbabonázta a szobor csodája, mivel több kárt képtelen volt tenni benne. A szobrot a helyreállítása óta törhetetlen üvegfal mögé helyezték.