Orgovány

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 46.749° k. h. 19.476°

**Orgovány**
Régió	Dél-Alföld
Megye	Bács-Kiskun
Kistérség	Kecskeméti
Rang	község
Terület	99,19 km²
Népesség
Összesen: 3511 fő (2002) Népsűrűség: 35 fő/km²
Irányítószám	6077
Körzethívószám	76
Térkép é. sz. 46.749° k. h. 19.476°	település Mo. térképén

Orgovány község Bács-Kiskun megye Kecskeméti kistérségében.

[szerkesztés] Fekvése

Orgovány a Duna-Tisza közén, a kiskunsági homokhát déli részén Kecskeméttől 26 km-re fekszik. A megyeszékhelyről az 54-es úton közelíthetõ meg legkönnyebben, a jakabszállási elágazás után az 5302-es bekötőút halad Orgoványig.

Lakóinak száma 3586 fő, melyből külterületen él 907 fő. A jelentős tanyavilág hat önálló körzetbe különíthető el, ezek a következők: Alsójárás vagy Göböljárás, Kargala, Tolvajos, Kápolnadűlő, Felsőjárás, Réti járás vagy Nyakvágó, Nyikszbrót, Kunkép, Jakabszél.

[szerkesztés] Története

Orgovány településről a Krisztus utáni 1.-2. századtól vannak tárgyi emlékek, de a török uralma alatt elnéptelenedik és 1901-ig önálló településsé nyilvánításáig puszta, Jakabszállás pusztája.

Kargala eredete a török időkig vezethető vissza. Az orgoványiak bevetették magukat a feneketlen mocsárba, hogy ott találjanak menedéket. Eközben túljártak a törökök eszén is, mivel a lovaik patáin megfordították a patkót, azt a látszatot keltve,hogy kifelé jönnek az ingoványos részből. Az ellenség mit sem sejtve belesétált a csapdába, mígnem szép lassan elsüllyedtek. Ekkor kiáltották kétségbeesve: "Karg Allah!" (Isten segíts!)

A Nyakvágó elnevezés a Rákóczi-szabadságharchoz, azon belül pedig a rácok portyázáshoz kapcsolódik. A három város, Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd katonasága Szentkirályi jászkun alkapitány vezetéséve az orgoványi réten gyülekezett, és döntő fölénnyel győzedelmeskedett a környéket fosztogató rácok fölött. "Ez alkalommal sok fő vágattatott le" - emlékeznek a viadalra a krónikaírók.

Nyakvágó nevének másik magyarázata a török uralom idejéből származik. Állítólag Izsák bég - akinek fennhatósága alátartozott Izsák, Ágasegyháza, Orgovány, Bugac - igencsak szerette a magyar menyecskéket. A legenda szerint ez okozta a vesztét: a csábítót egyszer üldözőbe vette egy vitéz, és fejét vette az egyik orgoványi homokbucka közelében.

Nyikszbrót névadói az osztrákok. Ők ugyan nem vágtak le emberfejeket, de a gyakori katonaszállásolások alkalmával éppen eléggé megkeserítették az orgoványiak életét. Persze ők sem hagyták annyiban, kapával, kaszával űzték el őket, miközben rossz németséggel kiabálták: „Nichts Brot!” (Nincs kenyér!) A határcsárdánál egy dombocska alatt, a hajdani nyikszbróti temetőben találtak csontokat – hát mégis lehettek áldozatok?

A buckás, borókás Tolvajos kedvelt búvóhelye volt a betyároknak, a pandúrok nehezen találtak rájuk. Rózsa Sándor is bujkált arrafelé. Tolvajos legmagasabb pontja a lóállási bucka kétgerinces sűrű cserjés völgykatlant rejtett, ide terelték be a vihar elől a ménest, és húzódott meg alkonyodásig a Bácskából hajtott tinófalkával Rózsa Sándor haramiavezér. Orgoványnak is volt egy betyárja, Baski Gyuri, akinek szomorú balladáját Gárdony István kiskunhalasi népköltő hagyta az utókorra. „Szép ifjú volt Baski Gyuri, kár, hogy nem volt szerencsés, akkor végezte ki magát mikor nem volt menekvés”. Tolvajos legendáriumának talán legváltozatosabb története a szegedi hóhér után csak Kozareknek hívott, valójában azonban Simon István névre keresztelt „kétlelkű barátról” szól, mely Molnár Gergely (1867-1936) orgoványi református lelkész naplójában teljes egészében olvasható. Itt csak annyit: az országos szélhámos papnak kiadva magát hajmeresztő dolgokat vitt véghez.

[szerkesztés] Nevezetességei

A tolvajosi résznek Európában is egyedülálló növényvilága van. Közép-ázsiai cserjék, sivatagi füvek, naprózsa a világ legkisebb cserjéje, tollszegfű, zörgőfű, szöszkelakkakál, aranyvessző, sikkantyuminó valamennyi közép-ázsiai sivatagi növény. Az elszikesedett területek növényvilága csak tavasszal zöld, nyáron fakó, szürkén tengődik, ősszel pedig megvörösödik. Az alföldi puszta homokbuckás-árvalányhajas szépsége egyszerűségében rejlik.

Petőfi Sándor, a néphit szerint, nem Szabadszálláson, de még csak nem is Kiskunfélegyházán, hanem az orgoványi csárdában (!) született. Egy öreg félegyházi fuvaros elbeszélte, hogy 1822 decemberének végén Petrovicsot feleségével együtt Kiskőrösre vitte. Az éjszakai hóviharban eltévedtek, mígnem világosságot vettek észre, ami a pusztai csárdából szűrődött ki. Betértek a meleg helyiségbe, ahol pásztorkodó népek múlatták együtt az időt, az óévet búcsúztatták. Petrovicsné a konyhán túli első szobában tért pihenőre, csakhogy szülési fájdalmak törtek rá, s világra hozta a kis Sándort. Amikor a vendégek megtudták a hírt, mint a három királyok, úgy mentek újszülött nézőbe. Petőfi felnőtt fejjel ismét megfordult a csárdában. A legendák szerint Kecskemét felől gyalogolván 1844 egyik forró nyári napján tért be az orgoványi csárdába egy kis pihenőre. Amikor a diákos külsejű legényről, kiderült, hogy ő a neves poéta, heccelni kezdték a csikósok, ugyan írjon már róluk egy verset. S néhány perc alatt elkészült a Pusztán születtem, a pusztán lakom… kezdetű költemény. Felbuzdultak a juhászok is, s Petőfi őket sem hagyta ki a sorból, hamarjában papírra vetette, a Megy a juhász szamáron című opust. Egyes helytörténeti kutatók igaznak tartják ezt a históriát, mivel a két vers egymás után szerepel a Petőfi kötetben 1844. júliusi dátummal, Kunszentmiklós helymegjelöléssel. Ez mind igaz, miként az is, hogy Orgovány akkoriban Kunszentmiklós pusztája volt, de ezek nem túl meggyőző érvek a szájhagyomány igazolásához.

A helybeli állítás szerint Petőfi Alföld című költeményét is az orgoványi táj ihlette meg. Ami viszont határozott tény: az egykori csárda falán (ma a helyi általános iskolához tartozó épület) emléktábla hirdeti, hogy ott született a költő.