Orbán Balázs

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Orbán Balázs, báró (Lengyelfalva, 1830. február 3. – Budapest, 1890. április 19.) író, néprajzi gyűjtő, az MTA levelező tagja (1887).

[szerkesztés] Élete

Székelyudvarhely mellett, Lengyelfalván született régi udvarhelyszéki székely családban. Apja, Orbán János a francia háborúk katonatisztje, anyja, Knenchtel Eugenia német-görög családból származik. Iskoláit Székelyudvarhelyen végezte, de már 1846 tavaszán elhagyja szülőföldjét. Családjával Konstantinápolyba utazott, a fanarióta görög nagymama, Foresti Eugenia örökségének átvételére. Felhasználva a lehetőséget, beutazta a Közel-Keletet. Eljutott Egyiptomba, ahol megmássza a piramisokat, a Szentföldön bejárja a bibliai helyeket, erdélyi magyar és román „beduinnal” találkozik, akik a besorozás elől szöktek meg, bejárja Kis-Ázsiát, tanulmányozza az antik görög kultúra emlékeit, csodálattal ír a görög nép szabadságharcáról. Keleti élményeit késõbb hat kötetben jelentette meg: „Keleti utazás” címmel.

Egy nyugati lapból, Athénban szerzett tudomást a magyar forradalomról. A török fővárosból egy szabadcsapattal indult haza, azonban Vidinben kapta a hírt a szabadságharc bukásáról. Ezután a magyar emigránsokat segíti szállással és munkahellyel. További élete meghatározó élménye volt, hogy Kossuth környezetébe került. Nem térhetett haza, a császári hatóságok ellenségnek számították. Londonba utazott, ahol Petőfi barátjával, Teleki Sándorral barátkozik. Nagy hatással volt rá a Jersey szigeten, emigrációban élő Victor Hugo.

Haza csak 1859-ben térhetett. Az abszolutizmus éveit, az enyhülés idõszakát arra használja fel, hogy bejárja a Székelyföldet. Eljut minden településre, várromhoz, természeti ritkasághoz. Szorgalmasan jegyzetel, fényképez. Munkája eredményeként 1868-1873 között hat kötetben kiadja főművét, a „Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból” címen.

1872-től élete végéig tagja volt a magyar országháznak, 1848-as, függetlenségi programmal az ellenzékhez tartozott. Parlamenti beszédeit is hat kötetben adta ki. Közben az általa kiépített Szejke-fürdőn dolgozott: történelmi tanulmányokat írt, sok újságcikket közölt az ellenzéki lapokban.

Élete kalandos, romantikus, mintha egy Jókai hős lenne. De ez a regény nem íródott meg, habár Jókai, székely tárgyú regényei alaptörténetét tőle hallotta elõször. Ugyanakkor küzdelmes életének voltak árnyoldalai is. Székelyei buktatják ki egy választáskor, nem mindig értik meg a "Csont bárót”. Késői elismerésként csak 1888-ban lesz az Akadémia levelező tagja. Utód nélkül halt meg.

[szerkesztés] Emlékezete

Egyetlen örökösének népét teszi, de hagyatéka fölött hosszas per keletkezik. Temetésén határozzák el, hogy szobrot érdemel, de erre is egy bő évszázadot, 1995-ig kellett várni. Végrendelete szerint a Szejke-fürdőn temették el. Sírja elé székelykapu-sort állítottak.