Ohm-törvény
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az Ohm-törvény egy fizikai törvényszerűség, amely egy elektromos ellenálláson átfolyó áram erőssége és a rajta eső feszültség összefüggését adja meg. A törvény kimondja, hogy egy áramkörben létrejövő áramerősség egyenesen arányos a kivezetésein mért feszültséggel, és fordítottan arányos a benne lévő elektromos ellenállással. A törvényszerűséget Georg Simon Ohm német fizikus 1826-ben ismertette először.
[szerkesztés] Az Ohm-örvény használata
ahol
U: feszültség
P: elektromos teljesítmény