Nyolc Boldogság Katolikus Közösség
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Franciául, a közösség hivatalos nyelvén: Communauté des Béatitudes
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
A Nyolc Boldogság Katolikus Közösséget 1973-ban Franciaországban alapította Efraim testvér (állandó diakónus) és felesége, Josette Croissant egy másik fiatal házaspárral együtt „Júda Oroszlánja és az Áldozati Bárány Közössége” néven. Elsőként Robert Coffy, Albi érseke részesítette közösségüket egyházi elismerésben: 1979-ben a Pia Unio rangjára emelte. 1991-ben a Közösség úgy döntött, hogy a „Nyolc Boldogság Katolikus Közösség” nevet veszi fel, melynek viselése kevesebb nehézséget jelent a különböző kultúrájú területeken, ahol a Közösség megtelepedett. Ezzel azt a szándékát is kifejezi, hogy egyre nyitottabb legyen azok felé, akik a szegénység különböző formáit élik. 1992-ben Roger Meindre, Albi érseke „ad experimentum” jóváhagyással látta el a Közösség Szabályzatát, amely a Nyolc Boldogság Katolikus Közösséget mint jogi személyiséggel bíró egyházmegyei jogú krisztushívők magántársulását határozta meg.
[szerkesztés] A közösség hivatása
Kontemplatív és monasztikus közösség, evangelizáció, szegények befogadása. Tagjai különböző életállapotú hívők lehetnek: felszentelt papok; laikusok: házaspárok, egyedülállók, megszentelt életű testvérek, nővérek. Az őskeresztény közösség példáját a lehető legszorosabban követve kívánják élni a testvéri szeretetet, a javak megosztását, az önkéntes szegénységet, intenzív szentségi és liturgikus életet, szolgálják a szegényeket és hirdetik az Evangéliumot.
„Közösségünk hivatása, hogy a különböző életállapotok egységét megélve Isten népe legyünk, törekedve a Szentháromságos életre. Kis Szent Terézzel együtt a mindent választjuk, hogy szeretet legyünk az Egyház szívében. Életünk forrása a szentségimádás, amelyben hagyjuk, hogy Jézus közelsége átalakítson bennünket. Mária szül meg bennünket Fia misztériumainak szemlélésére, (…) és arra hív minket, hogy kövessük őt az önakaratról és az önzésről való lemondás útján. A szemlélődő élet olyan kegyelem, amelynek gyümölcseit nem tarthatjuk meg önmagunk számára. Az Egyház szükségletei és a kegyelem indításai apostoli munkára és rendszeres evangelizációra hívnak bennünket.” (Az Élet Könyve)
Imáikban és liturgiájukban keresik az egységet Izrael népével és keleti keresztényekkel. Ma szerte a világon, 70 házban mintegy 1500 közösségi testvér él. A püspökök beleegyezésével és felügyeletével különféle szolgálatokat végeznek: szegények befogadása, ifjúsági pasztoráció, lelkigyakorlatok szervezése, könyv-, folyóirat- és kazettakiadás, rádió működtetése, betegápolás, kórház vezetése, lelki gondozás, művészeteken keresztül történő evangelizálás (ikonfestés, szobrászat stb.), kisszeminárium fenntartása, missziók a harmadik világban stb.
[szerkesztés] A Közösség Magyarországon
Magyarországon 1988-ban telepedett le a közösség az esztergomi egyházmegyében, Péliföldszentkereszten, egy volt szalézi kolostorban. Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek hagyta jóvá az alapítást. 1994-ben ezt a házat az újra induló szalézi rend visszavette.
Jelenleg két házuk működik, az egyik Homokkomáromban, a kaposvári egyházmegyében, Nagykanizsa közelében; a másik Budapesten, az Örökimádás templom mellett.
Homokkomáromban a legfontosabb szolgálat az ifjúsági pasztoráció: több iskolában végeznek hitoktatást, nyári ifjúsági lelkigyakorlatot szerveznek, házuk egész évben nyitva áll a vendégek előtt. A „Szeretet-Iskola” keretében nyolc hónapra fogadnak fiatalokat, akiknek lehetőségük van a rendszeres liturgikus- és imaélet, valamint a testvéri közösség megtapasztalásán keresztül felkészülni egyéni hivatásukra. Meghívásra evangelizációkat tartanak, kórházpasztorációt végeznek. Házukban könyvkiadó, kézműves-és ikonműhely működik. Itt működik a Mária Média nevű kazetta szolgálat, amely énekek és lelki témájú előadások terjesztésével foglalkozik.
Egyházjogi státusza: pápai jogú krisztushívők magántársulása. A közösség jogi személy.
Based on work by 